Szentendre tekerve :)

Pár hete terveztük már ezt a túrát. Illetve nem  is ezt, hanem Velencei tó kerülést, de aztán Runka blog másfelé terelte a figyelmem. :)

Reggel még nézegettük, hogy melyik útvonal is lenne jó kijutni a Dunáig, de szerencsére hamar a rákos patak menti útra esett a választásunk. Így szinte végig bringa úton haladtunk. 

Az időjárás elsőre picit gonosznak tűnt, mert amint lesétáltam a ház elé nagy cseppekben rákezdett :D Szerencsére ez volt talán a legerősebb fokozata az esőnek, a következő jó pár órában már csak szemerkélt.

A rákos patak mentén nagyon jól lehetett menni, nagyon tetszett az út, sok futó is ott tartotta aznapi edzését. A szembe szél nem annyira volt barátságos, de így is irtó mázlink volt az időjárással. Nekem ez sokkal ideálisabb, mint mondjuk 40 fok. Az M3 úton, egy felüljáró segítségével jutottunk át, itt a lépcső mellett ki van alakítva direkt sík emelkedő a kerékpároknak vagy babakocsiknak. Zsoltit vonzotta is, hogy leguruljon rajta, én már be is fogtam a  szemem, hogy ne is lássam, de szerencsére meg gondolta magát.

Épp egy picit haladtunk, már Rákosrendező p.u. hozta az újabb akadályokat, elég  egy kihalt terep, olyan horror filmes. Itt is átküzdöttük a járgányokat, miközben elhatároztuk, hazafelé már a felüljárót fogjuk választani.

Majd megérkeztünk a Szentlélek térhez, ahol marhára elfelejtettünk kajálni, így végül egy benzinkút látogatás után, egy csodás IT park szélén megpihent Pisztácia és Nyuszi úr, mi meg feltöltöttük az energia tartályokat.

Ezután nincs már hátra, mint előre! Szinte végig nagyon jó volt az út, főleg az Árpád híd utáni macska kövön zötykölődés után... Komolyan a macska kő a halálom. Ezután a nyomokban töredezett beton és a homokos, buckás, keskeny út sem borított ki már. 

Amúgy nem mentünk gyorsan, kényelmesen nézelődve, néhol csacsogva haladtunk, de komolyan szerintem minden percét élveztük.

Végül megérkeztünk Szentendrére, csuda szép az a hely! Olyan jó hangulata van, imádom!

Ezek a cangák ide születtek :)

Palacsintáztunk is:

Aztán szereztünk itt vásárfiát:

Kis romantikázás a Duna parton és go haza. Visszafelé már egy picit fárasztóbb volt, de még mindig nagyon jól éreztük magunkat. Hazafelé is mentünk:

Keskeny, buckáson

Felüljárós, lépcsőzős

Nádas nőtte

erdős, hangulatos

Duna parti, szeles

A Megyeri hídon legondolkoztunk, hogy hazafelé arra megyünk, de végül nem kockáztattuk a tutit. Római parton tartottunk egy frissítő pontot, citromos sörrel jutalmaztuk magunkat.
Az időjárás hazafelé is teljesen kifogástalan volt, így nyugodtan és kellemes fáradtsággal, 66, 5 km után, 1550 Kcal égetve tértünk haza, illetve Mamához Dorciért.

Remélem még lesz sok ilyen, mert szuper egy nap volt, szerettük nagyon!