2011. november 8., kedd

A szívem még mindig érte dobog.

Kezdem teljesen hűtlennek érezni magam. Ennek a hónapnak már a nyolcadik napját tapossuk és egy métert sem futottam. Ja, de valamennyit a busz után meg a tornák elején.
Tornázom vadul és biciklizem. És csak ámulok és bámulok mások fejlődésén. Olyan szépen fejlődnek emberek, hogy hihetetlen, gyorsulnak és távot emelnek. Így látom milyen sok egy hónap.
A másik nagyon jó tapasztalat, hogy sorra kezdenek el futni az ismerősök. Innen-onnan suttyomban, vagy egy ártatlan kérdéssel derül ki, hogy igen ez fertőző. És tökre örülök neki, mert abban bízom, hogy nektek is annyi örömöt ad majd, mint nekünk. Szóval nagy hajrá és ha bármi van csak kérdezzetek bátran, mert ha én nem, de a sok okos futóbolond barátom tuti mond valami okosat rá.

Szóval a szívem továbbra is a futásé, de úgy hallom egyre többen dobbanunk már. A talpbetétet szerintem a héten intézem és a tesztfutás is a hétre van tervben. A hónapot meg egy maratoni torna nappal tervezem zárni a Fittarénán. 6-7-8 óra torna, és 1-2 kg elhagyása a terv. Na ki csatlakozik?

1 megjegyzés:

  1. Ismerőseim nagy része egyelőre csak ámul. Nem! Inkább szörnyülködik, hogy mennyit futok. :) Azért van olyan aki belevágott, de még ezek elég bátortalan lépések és télen nem is lesz szerintem világrengető megtérés. :)

    Én a keresztedzések bevezetését húzom, de a suli mellé nem tudom besuvasztani sajnos a heti kettő úszást. :(

    VálaszTörlés