Csapatban az erő!

Szép lassan kezd egyre világosabb lenni, hogy a futás még sem annyira magányos sport.

Hol is kezdjem? 2010 eleje felé keveredtem az edzésonline oldalára és szép lassan kezdett egyre több ismerős, segítő társ körül venni. Aztán a futáriás csapat, szép lassan kis családdá alakult, nagyon sokat segítjük, támogatjuk egymást, nyomon követhető egymás csodálatos fejlődése. És tudjátok néha csak azért is lemegyek, hogy nehogy valaki megkérdezze miért nincs ma semmi az edzés naplómba? És hihetetlen jó érzés, hogy mindig dicsérnek, biztatnak és erőt adnak. Rengeteget számít. Ahogy az is, hogy végig nézem a többi futó barát edzéseit, hogy hű, milyen ügyes, milyen kitartó, hogyan fejlődik. És higgyétek el itt pont olyan értékes tud lenni az első 5 kilométer, mint egy maratoni vagy ultra táv!

Másik hihetetlen szép kis sztori, amit szerintem mára minden futó ismer, és nagyon büszke rá. DK Gergő története ahogy pikk-pakk egy magányosan futó srác egy példaképpé, egy  egyre csak bővülő csapat atyjává nőtte ki magát. Szerintem már megszámolhatatlan mennyi kezdő futónak adott Gergő erőt és bátorítást, aztán hónapokkal ezelőtt már megszületett a DK csapat, ami napról napra bővül és itt már együtt segítik, támogatják egymást a tagok. Rendszeresen közösen futnak, edzenek és ott is nagyon sokat segítenek egymáson. Én is örülök, hogy a csapat tagja lehetek, még ha leginkább csak online formában is.

És most hogy már 1 hónapja futunk együtt a kis 16 kerületi csapatunkkal, leírhatom, hogy nagyon büszke vagyok rájuk és már meglátszik a rendszeres futásainknak az eredménye. Pár példát meg is említenék. Általában a parkban adott, hogy a körök számában mérjük a teljesítményünk. 1 hónappal ezelőtt Viki, a 4 gyerekes anyuka eljött és szakadó hóban végig futotta, de inkább picit küzdötte az első körét. Most vasárnap már 4 kört futott végig! Edina, akinek a bemelegítésekért ezúton is köszi, első alkalommal 2-3 kört futott, vasárnap már meg sem állt 10-ig, és nagyon büszke volt magára, jogosan! Laurának sem okozott már gondot a 10 kör, de a térde miatt inkább megállt, majd fokozatosan terheli csak. A fiúk Tamás, Zsolti is egyre jobban bírják, Péterről nem is beszélve, aki egyértelmű hogy a maratonig meg sem áll.
És több csapattárs mondta azt, hogy ő bizony csak azért kelt fel, mert tudja kint leszünk és akkor bizony jönni kell, nincs mese! Ezért mondtam, hogy hétköznap is megbeszélhetünk közös alkalmakat, mert bizony ez engem is motivál!

Szóval hajrá mindenkinek, csapatban könnyebb!