Ott ahol a 6 -os megáll, az UTOLSÓ 6É.

Ahogy írtam is, jó ideje szemezgettem ezzel az éjszakai futással. Pár hete jött a hír, hogy itt a vége, ez lesz az utolsó... Na nem is kellett több, megbeszéltük Tónival ott a helyünk!

Nem mondom, hogy könnyen indult a péntek estém, de igyekeztem össze szedni magam. Utólag is elnézést Zsoltitól és a többiektől, hogy nem voltam valami könnyű, mosolygós társaság lent Afriban. Igazából már nagyon vártam, hogy induljunk, mert tudtam az pikkpakk rendbe rak és már mosolyogva jövök vissza. Befutott Tóni is, átöltöztünk, egy kis citromos sör és már indultunk is.

A villamoshoz kikocogtunk, és talán az utolsó járattal meg oda döcögtünk a Móriczra. Ott egy kis helyben futás, hogy ne fázzunk és pacsi a fórumtársaknak. Forgi próbál még nekem jegyet szerezni, de kiderül már rég elfogyott: Sokan voltunk, úgy tűnt mindenki hozott magával még egy embert :)

Játékszabály ismertetés és kis fényképezés után, 00:32 kor útnak indul a sok futócipős kukás-mellény. Nevetgélünk, viccelődünk, a megállókat hangosan kiabáljuk, nagy a vidámság. Még az arcunkba zúduló homok sem rontja kedvünket, pedig rendesen ropog a fogunk között. Pár perc után elkezdem érezni, hogy mennyire jó, hogy eljöttem. Néhány megálló után észre veszem, valahol elhagytam a rossz kedvem. Remélem senki nem találta meg!

Olyan lazán futunk, hogy simán tudunk közben beszélgetni is Tónival, igaz így egyszer csak észre vesszük, hogy szinte legutolsók vagyunk :)

Az emberek dudálnak integetnek, fütyülnek nagyon tetszik nekik, hogy mi ilyen őrültek vagyunk. Ki rummal kínál, ki velünk fut pár méteren, de olyan is akad, aki a csupasz fenekét rázza nekünk :D De péntek éjjel ugye jó a hangulat a városban :)

Széna tértől egy sprintet nyom mindenki, én akárhogy is szeretném nem tudok gyorsulni, a szél legyőz.
A csapat tervez visszafelé utat is, de erről lebeszélem Tónit ( bocsi!!), nem szeretném kicsinálni magam a vasárnapi félmaraton előtt.

Moszkva tértől Africafe olyan 4 kilométer, ezt félig kocogva tesszük már meg. Tóni suhanna még simán, de én már fáradok.

Mire vissza érünk, szinte bezár a hely, pedig még csak negyed 3. Zsolti édesen megvárt, még koccintunk egyet a nagy izgalomra és irány az ágy! Mert a vasárnapi félmaraton vár... Éreztem már a vesztem, de erről majd bővebben a Vivicittá beszámolóban hamarosan!



Fantasztikus élmény volt sajnálom, hogy pont az utolsó alkalommal csatlakoztam. Nagy köszönet a szervezésért!

Zsoltinak köszönöm h. kitartott addig, Tóninak meg köszi a testőrködést!