Április 1., Vasárnap reggel 6 óra 40 perc, túl a 3. szundin... Nincs mese kelni kell. 1 fok, erős szél.
Még kicsit morcosan kevergetem a kávém, de aztán elkap egy különös érzés. Tudjátok az a verseny előtti izgalom, szeretem. Eszembe jut az is mennyi mindenkivel találkozom ma és eszembe jutnak azok a kedves futó társak is akiknek ez ma az első, picit irigykedem is rájuk, mert nekik különösen boldog lesz ez a mai nap.
Már előtte nap elhatároztam, hogy szél ide vagy oda, de én bizony két keréken megyek, semmi kedvem másfél órán át utazgatni, ha tekerve 50 perc az út. Sapka, sál, lábszármelegítő, két réteg kabát és már mehetünk is :) Kettesben vágunk neki az útnak Pisztáciával, mert Zsolti az időjárásra való tekintettel lebeszéltem a kísérgetésről, most álljon ott pár fokban szegény?? Butaság.
Az utamat erősen megnehezíti a szél, kicsit a futástól is elveszi a kedvem, de már nincs megállás menni kell. Az idő melegszik és a nap is egyre többször kísér kilométereken át.
Teljesen időben, talán elsőként (!!) érek a csapatból a Margit szigetre, fej simit azonnal! :) Nem is baj, hogy még egy óra hátra van, mert a nevezésem elveszett, így a probléma asztalnál töltöm az időm, de kisebb kavarodás után, gyorsan orvosolják a problémám, rajtszám rám kerül.
Mire kettőt pislantok, egyre több futó ismerős tűnik fel, mindenki biztat kedvesen. Az időjárás igen zord, pattogok mint egy labda, hogy ne fagyjak meg.
Mire kettőt pislantok, egyre több futó ismerős tűnik fel, mindenki biztat kedvesen. Az időjárás igen zord, pattogok mint egy labda, hogy ne fagyjak meg.
Gyorsan előkerítem Évike Barátosném, aki nemcsak ma fut első versenyén, hanem a szülinapját is ma ünnepli, szóval örömködünk rendesen, biztatom őt és a záróbusztól igen rettegő Barátnőjét, Julit is. Édesek nagyon.
15 perc van már csak hátra a Midicittá rajtpisztoly eldörrenéséig, így ideje beállnom. Valamiért nagyon hátra másztam, utólag jó nagy hiba volt. Az elindulást követően percekig nem tudok haladni, csak úgy próbálom kerülgetni az embereket, de esélytelen, nagyon lassúnak érzem magam. 1. kilométer 6: 03-as tempó... jéé, azt hittem sokkal lassabb. Na akkor van bennem, ahogy kicsit oszlik a tömeg igyekszem menni. Szépen haladok a szél sem zavar, csak a lábfejeimet érezném... Annyira lezsibbadtak, hogy attól félek, el fogok esni, ha nem érzem őket.
Már a fele távon túl vagyok, van bennem erő igyekszem húzni még a tempón, de nem akarom kifutni se magam, így egyik kilométer 5:30, másik viszont 5:09-es tempóval megy :) Na legközelebb majd még gyorsabban próbálom majd meg! Végül 35:10 perc alatt sikerül teljesíteni a távot. PB. :)
Már a fele távon túl vagyok, van bennem erő igyekszem húzni még a tempón, de nem akarom kifutni se magam, így egyik kilométer 5:30, másik viszont 5:09-es tempóval megy :) Na legközelebb majd még gyorsabban próbálom majd meg! Végül 35:10 perc alatt sikerül teljesíteni a távot. PB. :)
Nagyon jó volt a helyszín választás, nekem a sziget sokkal jobban bejön mint a Liget, és az utolsó kilométeren nagyon sok biztatás érkezett, élveztem.
Most már nincs más hátra, mint a kedve futó társak biztatása, akikre még vagy 12 vagy 21 kilométer vár! Annyi ismerős van már kint, hogy nem is jut mindenkire annyi idő mint szeretném, kis csacsogás a Futéria lakóival, imádom őket is! Majd a híres DK Team felkutatása, ahol a közös képet ki nem hagytam volna, igaz a pólóm miatt picit kilógtam a sorból, de azért így is kedvesen fogadtak :) Amúgy hihetetlen egy vidám, kedves, segítőkész csapat, örülök hogy végre élőben is tudtam velük találkozni!
Na újra vissza egy Futéria fotóra is (ezt ha megszerzem, felteszem ide), közbe 1-2 Nagykövettel össze futás, pár szó.
Végre megvannak Évikéék is, akik nagyon boldogok, ügyesen futottak, nyoma sem volt a záróbusznak! :) Velük együtt végig nézzük még a rajtot, sikítunk, biztatunk, nagyon jó a hangulat! Évi megkapja az ajcsit, természetesen egy futószoknyás nacit, hogy legyen miben gyűjteni a kilométereket!
Viszont a hideg egyre jobban sürget, hogy induljak már, így Pisztáciára pattanok és igyekszem minél gyorsabban letekerni azt a 14 kilométert még :) Sietni kell, a lakás romokban, épp egy költözés kellős közepén. :) De futni ilyenkor is kell, igaz?
Persze a pakolás közben is még óriás Vivicittá lázban égek, sorra érkeznek az eredmények, születnek a PB-k, és örömködnek az " első bálozók" is. Nincs mit tenni a verseny szezon megkezdődött, éljen a futás!!
A 16. kerületi csapatunk tagjai, a kedves Futéria lakók és a DK Team tagjai is nagyon nagyon szép eredményeket értek el, szívből gratulálok mindenkinek és remélem nagyon sokat futunk még együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése