Nem biztos, hogy mindenki ismeri, de van egy ilyen közkedvelt gyerek mesekönyv sorozat: Anna, Peti és Gergő. Ennek az egyik fejezetének címe: Apa Lába.
A sztori: a kis család elmegy kirándulni vidáman, de Apa elesik, nagyon megfájdul a lába. Végül a baleseti központban kötnek ki, apát haza engedik és napokig ápolgatják otthon, mert szegénynek igen fáj a lába.
Hát a mi történetünk is hasonló, csak sajnos rémesebb….
November első napján zajlott az élet nálunk, duzzogtunk, vitáztunk, morogtunk. Mindezt azért, mert Dorka lányunk nem akart bringa túrára menni Gödöllőre. Felmerült már minden, hogy akkor ő Barátnőzik vagy maradjunk mindketten itthon, Zs. meg megy egyedül. Végül csak sikerült békességben és hármasban útnak indulni.
Gödöllő Erzsébet park volt a cél. Na ne gondoljátok, hogy oda kitekertünk, szépen a hévvel kivitettük a fenekünk és járgányainkat is :)
Bementünk a parkba és csodaszép látvány fogadott minket.
Vidáman tekergettünk erre meg arra és kattogtattuk a fényképezőt. Apa néha megskubizta a kütyüt, fürkészte a térképet…. Az egyik ilyen alkalommal gondoltam picit előre megyünk Dorcival, majd utolér Zsolti és legalább egyszer nem kell csigatempóban haladnia.
Pont egy jó kis lejtő következett, jó volt rajta kicsit begyorsulni. Ezzel Apafej is pont így volt, csak úgy hasított lefelé, közben nagyot kurjantott. Gondolta majd jól megelőz minket, de ahogy az út szélére tért, a bringa megakadt és már csak repülve volt esélye az előzésre. És puff. Mögöttem nem sokkal földet ért.
Őszinte leszek elsőre jött az inger, hogy jól kikacagjam, miközben felsegítem. Sajnos nagyon hamar kiderült, hogy baj van. Nagyon nagy baj. Szörnyű fájdalmai lettek pillanatok alatt és mozdulni sem tudott. Kezdett egyértelművé válni, hogy ide bizony mentő kell.
Próbáltam higgadt maradni, a Lányomat és a Férjemet nyugtatni, mentőt oda irányítani és magunknak is fuvart szerezni. Mert ebben a helyzetben elképzelhetetlen volt hogy 3 biciklivel és 5 éves Lányommal hévre szálljunk.
A mentő viszonylag gyors volt, csak a percek vándoroltak olyan lassan, főleg szegény Kedvesemnek aki az avarban fekve küzdött a fájdalommal és a hideggel. Míg várakoztunk megállás nélkül hívtam, aki eszembe jutott mint nagyméretű autóval rendelkező megmentő. Hát nem nagyon jártam sikerrel, persze ilyenkor nem veszi fel, ki van kapcsolva, nincs a közelben … Beugrott Pzs kollégám, közel lakik, autót meg tuti szerez ha kell pillanatok alatt. Így is lett, közölte nyugodtság van megyek értetek.
Mentő megérkez, Zsoltit agyon gyógyszerez, hogy nagy nehezen mentőautóba behelyez. Majd ajtó becsap, Anya és Dorka sírva fakad.
Na nem olyan nagyon, de ki kellett engedni a gőzt egy kicsit. Innentől kezdve erősnek kell lenni, még ha megbolondulok is hogy nem tudom mi lesz és nem kísérhettem el.
Pzs gyorsan megjött hazarepített minket, köszönöm ezúton is!!! Dorcit át a barátnőhöz, értem meg jött Botond ( Neked is nagy köszi!) és mentünk gyorsan a baleseti központba. Csak pörgött az agyam és nagyon aggódtam, mi lehet a baj, mit romlott el ott bent? Ahogy a mentős lány mondta lehet medence csont? Miért nem veszi fel? Jaj.
Apafej borzalmas látványa fogadott minket, lent az ambulancián egy lepedővel letakarva egyedül feküdt a folyosón, szegénykém :( Ő már tudta az ítéletet: COMBNYAKTÖRÉS.
Nem sokkal később már vitték is a műtőbe, másfél órás fúrás, csavarozás következett, amit epidurális érzéstelenítésben végeztek. A műtét jól sikerült, utána tudtam is pár szót beszélni a doktorral, aki elmondta nagyon csúnya esésnél előfordul ilyen szörnyű sérülés is. 5-6 nap kórházban tartózkodást és 6 hét mankózást helyezett kilátásba. 5-6 nap? Az csodás, hiszen ezzel olyan 12-14 nap szokott lenni. De Zs. fiatal, gyorsan regenerálódik.
És kiderült Zsolti hihetetlen erős, ügyes és kitartó beteg! Nem keseredett el, pozitív maradt, erőn felül tornázott és szépen gyógyul, regenerálódik!
Még kettő hetünk van a következő kontrollig, de hogy mást ne mondjak tegnap már a kádban ülve zuhanyzott! Sajnos fájdalom még bőven van, de napról napra jobb a helyzet. Jobbulást Hékám innen is!
Izgulni való még akad azért. A törés pillanatában eldőlt, hogy az erek mennyire sérültek, de mi ennek az eredményét csak fél év múlva látjuk. Ekkor derül ki, hogy elhalt a combfej vagy sem. Persze pozitívak vagyunk, szóval tuti nem, de ha mégis akkor protézis….
Ha minden okés, akkor is vár ránk még egy csúnya menet, mégpedig a csavarok kiszedése.
U.I.: Sikerült megismerkedni a magyar egészségügy naposabb oldalával! A mentősök lenyűgözően profik voltak, az aneszteziológus és traumatológus is gyorsan, hatékonyan és ügyesen dolgozott és a Nővérek előtt is le a kalappal!
