Uhh jó rég írtam, hát most már aktívabb leszek! Egészen jól zakatol a vonatom a cél felé, voltak kisebb fékezések, sőt néha füstölögve sípoltunk, de voltak izgalmas és jelentős állomások ( pl.: Suhanj 6! ) és elérkezett talán az utolsó is.
Az eddigi tapasztalatok alapján remélem mindenféle meghibásodás nélkül megérkezem a végállomásra október 13-án. Picit megállok, talán meg is könnyezem a dolgot (BIZTOS) és ahogy magamat ismerem, már nézem is a következő vonatot, hogy melyikre szálljak.
Szóval eljött az ősz, elindult a suli és ahogy ez lenni szokott, megkezdődött az az őszi futószezon is. Vasárnap megtelt a városliget csupa színes, vidám, lelkes, kicsit izgulós futókkal. Hihetetlen sok ember, hihetetlen hangulat! Van akinek az első, van akinek már nagyon sokadik, van aki időt fut és van aki csak kísér, van aki szurkol és van aki Suhan, mindenkinek másról szól, másért fontos ez a nap. Egy közös van, a futás öröme, az öröm megosztása.
Az a jó, hogy mióta a Bogyókáimmal megyek, velük készülök, már nincs ez a úgy esek oda, hogy pisilni sincs időm és a rajtra is csak be esek. Köszönöm ezt is Runberries!
Most is tele kocsikkal érkeztünk, együtt gyülekeztünk, bemelegítettünk, nevetgéltünk és együtt izgultunk. Ki teljesítésre ment, ki első bálozó volt, ki PB-t tervezett, egy szó mint száz volt miért izgulnunk....
Nekem voltak merész terveim is, de tekintve, hogy most inkább nem ez volt a fő cél, hanem majd az egész... Inkább a terv az volt, hogy mindenképp 2 alatt legyek és meglátjuk mi fér bele.
Beálltunk a számunkra megfelelő rajtzónákba és vártuk a rajtpisztoly nekünk szóló dörrenését. Gáborral, wetikével és Zsolttal össze is gyűltünk, így az utolsó másodpercekben is tudtunk még erőt adni egymásnak.
Lehet kéne versenyeket előtt futnom egy 20 percet? az segíthetne?
Na most még a vádlik is beálltak a nyafiba és egyre keményebbé váltak, de csak mentem s mentem. Próbáltam máshogy lépni, hogy hátha segít, de hosszan kitartott. Néha annyira felerősödött, hogy félő volt itt nagyobb baj lesz. De szerencsére olyan 5-6 kilométernél elmúlt teljesen.
Na hogy ez mire volt jó? Hát arra, hogy ha a maraton közben jön egy hasonló már nem fogok megijedni.
Haladtam tovább, jól éreztem magam, nézelődtem, néha hátat simogatva biztattam, néha meg én gyűjtöttem be mástól az energiát. Hihetetlen szurkoló pontok voltak, de én most mégis azt emelem ki, ami a szívemhez a legközelebb áll. A Suhanj! pontot. Úristen, hát ők valami hihetetlen lendületet adnak. Nem csak ott a ponton, hanem mikor melletted elsuhannak Kokóék Lillával és Lilla olyan mosoly kíséretében mondja hogy hajrá, hogy úgy döntöttem velük megyek tovább... Na ez egészen másfél percig tartott, mikor is rájöttem ez nem az én tempóm, nem bírom tartani. Sebaj! Majd egyszer... És a ponton is úgy drukkoltak, hogy legszívesebben mindegyiküket megölelgettem volna! Köszönöm nektek Suhanj! Fiúk - Lányok!!Ami még érdekes volt, hogy 16-17 kilométernél annyira tele voltam energiával, hogy itt jöttem rá, hogy nem igazán futottam ki magam. Itt arra is rájöttem, hogy lehet a 2 óra is necces, szóval oda raktam magam és mentem. De túl gyorsan se mertem, pedig sztem ment volna innen 5 alatti tempó is, de féltem hogy idő előtt kidőlök... na mindegy, arra tök jó volt, hogy lássam azért meglátszik az elmúlt hónapok eredménye, van még ott tartalék bőven. Na meg arra is hogy 1-sel kezdődjön mindenképpen.
Végül 12 másodperccel lett ez több, mint a PB-m. 1:58:12
Köszönöm mindenkinek a biztatást, szurkolást és támogatást, remélem még kitartotok a maratonig ;)
És szívből gratulálok mindenkinek aki vasárnap váltóban vagy egyéniben, de ügyesen teljesítette ezt a futást! Nemsokára újra találkozunk!
