Szóval vissza arra a novemberi estére... Így merült fel az a gondolat, hogy tegyük magunkat hasznossá és segítsünk mi is. Aznap este még sok szál kuszálódott össze, de szépen lassan minden letisztult.
A kerületi családsegítő tanácsára egy öt gyermekes nagycsaládnak kezdtünk csapaton belül gyűjteni. Az öt gyermek közül három nagyobb lányka, és egy négy éves fiú ikerpár, akik down szindrómások, így nekik még nehezebbek a mindennapok, mint az átlagnak.
A csapat nagyon segítőkész volt. Hamar látszott, hogy szép eredménye lesz a gyűjtésünknek. Az anyagi segítségen kívül, gyümölcs, Traff társasjáték, nicci hazai forgalmazójától plüss és egyéb ajándék is érkezett.
A maradék összeget Tesco vásárlási utalványra cseréltük, gondolván arra, hogy ha nekünk nem jut eszünkbe, vagy nem tudunk valamilyen igényükről, ők most megoldhassák.
Így már nem maradt más hátra, mint várni december 24. reggelét, hogy végre meglátogathassuk a családot.
12-en indultunk útnak, ki futva, ki autóval a sok csomaggal. 6 km várt ránk, ami csak az útviszonyok miatt jelentett némi kihívást, de minden akadályt leküzdve, vidám és izgalommal teli utunk volt.
Reggel 9-kor egy vidám mosolygós család várt minket, isteni finom sült almával. Picit felbolygattuk a reggelüket, ahogy a sok futóbogyóval elleptük a nappalit. Hogy a két kis srácnál sikert arattunk az egyszer tuti fix, de a lányoknak is sikerült nagy mosolyt csalni az arcára, az egyik csomagunkkal. :)
Kicsit beszélgettünk, énekeltünk, fényképeztünk és a szívünk csordultig töltődött szeretettel, azt hiszem a legszebb karácsonyi reggelem volt...
Köszönöm Bogyókáim, az utunk még csak most kezdődött...