Persze, lehet nem is ment volna ez komolyabban, de már mindegy is, minden percét élveztem szinte. A 15. kilométernél lévő emelkedő az igen barátságtalan volt, de ott meg sétáltunk nyugisan fel. Aztán a 20-as táblánál is, azt gondoltam, hogy na nekem lassan elég is, de az utolsó kilométer olyan esemény teli volt, ahogy mindenki jött szembe biztatott, kiabált. Péter meg hozta a zászlót... Szóval az utolsó 1200 métert észre sem vettem. :)
Szóval reggel, kisebb fennakadás után jött értem a Runberries kocsi karaván és célba vettük Kaposvárt. Az út vidáman, gumi cukrozva, sapka díszítéssel egészen gyorsan elrepült. Mondjuk mikor megálltunk pihenni, és olyan jeges szél volt, hogy ihaj, elég erősen elgondolkoztam, hogy na akkor marad a fürdő...
A helyszínen picit akadozva ment számunkra rajtszám, uszi belépő, kaja jegy felvétel, de szerencsére még tökre időbe voltunk, legalább kilépcsőztük magunk. :)
Mindenki össze készült, egyen bogyós sapiban, kivéve az én sapim, mert azon persze Eperszemek díszelegtek. :) Itt még elkapott kedvenc futóbarátném Runka is, jól megölelgettük egymást!
Átkocogtunk a rajthoz, utolsó percekben még csapatfotó:
Aztán pikkpakk átlépett a csapat a rajtkapun, és ahogy gyűrtük le a métereket, úgy lett az idő egyre barátságosabb, szinte ránk sütött a nap is ;)
Kellett pár kilométer míg igazán elkaptam a ritmust és elkezdtem élvezni az egészet. De igen jól sikerült a zenei válogatásom, ami rettentő bulissá varázsolta a egészet, többször táncikáltam is nagyon élveztem. Igazi FunRun volt.
Katával és a két Gáborral tök jól együtt mentünk, jó volt így egy csapatként. 10 kilométernél elégedetten nyugtáztuk Katával, hogy nagyon jól jöttünk. Később Kata hátrább maradt, picit dillemáztam is, hogy mi legyen, de mondta, menjek csak előre.
Volt összesen 5 domb, ebből az utolsó mint említettem is, igazán gyilkos. Próbáltam én vagányan felfutni, de aztán az eszemre hallgatva, energia takarékosabbnak éreztem a gyaloglást.
Nagyon vidám frissítő pontok is voltak és nagy meglepetést okozott még a pálinkát kínáló két hapsi is.
A végén L. Gabi elhagyott minket, szerintem úgy feltúrbozta őt, hogy nem fáj a térde, hogy titkos energia tartalékai bekapcsoltak. Találkoztunk a váltó csapatunkkal is, a MikiBogyókkal, úgy mosolygtak, mint akiknek meg sem kottyan a futás.
Aztán 20 kilométer után, Péterék a kezembe nyomták a zászlónkat, így azzal futhattunk be vidáman a célba:
Ezután már nem maradt más hátra, mint egy jól megérdemelt pancsi a fürdőben, kis kaja, kis citromos sör, mosolygás és vidámság.
Hazafelé már azért jóval bágyadtabb volt a társaság, de ennek ellenére is azt beszéltük, hogy azért ez egy igen jó vasárnap volt. Tökéletes szezonkezdés, remélhetőleg tökéletes folytatás..
Az időm nem lett valami fényes 2:20 perc, de ezért cserébe tényleg élvezetes volt végig, azt hiszem egy ilyesmi maratont szeretnék elsőre futni.
Köszönöm a csapatunknak, a KisBogyóknak az élményt, mindenkinek hatalmas fejsimi, ügyesek voltatok!
Péter Attilának és segítőinek köszönjük a szervezést, szuper volt!! Szerintem jövőre újra ott leszünk. Minden résztvevőnek gratulálok!
