De aggodalomra semmi ok, csak szombaton elmentem egy TRX edzésre és ahogy a tünetek is mutatják, az edző nagyon jól felmérte a határaimat. Amit én meg feszegettem amennyire tudtam :)
Na de kezdjük az elején.
Egy ideje szemezgetek ezzel az edzéssel, saját testsúlyunkat használjuk és mindenünket megmozgatja, szimpatikusan hangzott. Ráadásul a hasonlóan sport őrült Sógornőm is nem rég lett ebbe szerelmes, így folyamatosan mesélte menyire jó cucc és hogy kicsinálja magát vele.
ÍGY képzeljétek el kb.
Nem vagyok az a hazafelé beugrok egy terembe és kipróbálom, szerintem ezt jobb párosan csinálni. :) Így inkább behülyítettem Laurát is, aki rábólintott, így megbeszéltük, hogy szombat d.e. megyünk és megnézzük mi is ez.
Az Erzsébet ligeti uszoda mellett van egy terem, így röpke 10 perc alatt oda is gurultunk, átöltöztünk és kint várakoztunk a folyóson. Na egyszer csak megjelenik egy faszi, csupa izom, tetkó és hosszú össze fogott haj, olyan mint a verekedős filmekben a legdurvább arcok....
Anya én félek!!!
Esküszöm megijedtem és erősen elfilóztam, hogy akkor most kéne haza menni.
Persze 5 perc múlva bent álltam az órán és a torkomban dobogott a szívem, tudtam hogy most végem lesz :) Összesen 4-en voltunk, ráadásul az egyik szerintem az edző lánya lehetett. Szóval egyértelmű volt, hogy nem lehet elveszni a tömegben, lesz ideje mindenkire bőven.
Bemelegítettünk alaposan, majd elkezdtük használni az eszközt. Legalábbis én ebben a tudatban voltam, aztán olyan 5-8 perc után, nekem már meg-meg remegett a karom, szerintem az első izzadtság csepp is itt gördült le rólam és ezekben a pillanatokban közölte már kevésbé ijesztő emberünk, hogy na lassan abba hagyjuk a bemelegítést! WTF??? Most már tuti, hogy végem lesz.
Általában 2 x 15-ös ismétlésekkel dolgoztunk, kis pihenő szakaszokkal. Volt amiből nagyon remegve de megcsináltam a 15. ismétlést is, de bevallom volt ahol képtelenség volt. Hát van hova erősödnöm na :) De amúgy Lau és én is tök szépen helyt álltunk, nem adtuk fel, szerintem szinte erőn felül küzdöttünk.
Az óra végén már kb. számoltam a másodperceket is, mert éreztem minden erőm kezd elhagyni, de befejezésképp még kaptunk két olyan feladatot, hogy mondjuk ötöt próbáljunk meg belőle. Hmmm, hát izé, nem ment. De persze kell a kihívás én tudom, majd egyszer menni fog. Ugye? :)
Kijöttem az óráról és már akkor a tricepszem úgy fájt, mint akit megvertek. Sejtettem én, hogy ez csak rosszabb lesz. Főleg hogy az egész hetet végig tornáztam, így volt már némi izomlázam. Hát bevallom erre még én sem számítottam, hogy egy levegővételt meg fogok érezni, a bordám között, a combom, a vádlim, a felkarom, a "szárnyaim", de szerintem még a kislábujkám is érzem. :) Tegnap azért még egy közel 50 kilométert rá tekertünk, bár szerintem ez csak kimondottan jót tett.
De mikor megyünk már újra??? :)
