Felkészülés indul! Nike Félmaraton Edzésterv 1. hét

Picit megcsúszva, de talán még nem túl későn sikerült észbe kapnom. Ti tudjátok, hogy már csak 10 hét van a Nike félmaratonig? A csudába :)

Szóval múlt héten neki kezdtem az edzéstervnek. Eredetileg egy konkrét terv volt amit a nikerunning-ról töltöttem le, de azóta nem lelem. A kinyomtatott verziómnak meg lába kélt. Így össze ollózgatom minden hétre a tervet. A célom (legalábbis az edzésterv első hetében), hogy 2 óra alatt fussam le a félmaratont !

Segítette a kedvem, hogy múlthéten beugrottam a spuriba, Tóni szülinapjára utalványért. Ha már ott jártam, akkor a seggére csaptam a maradék szülinapi utalványomnak :) Végül két szépséges futó short lett belőle. :)

Na de akkor nézzük a múlt hetet, azaz E.T/1

1/1: Csütörtök 21:30, laza 40 p

Ideje neki állni a felkészülésnek! El is kap a lendület, hogy jaj már csak 12 hét? (igazából 11, de erre csak később jövök rá :D) Szóval erős lelkesedéssel indulok útnak. Ezer éve nem futottam normálisan rendszeresen, ennek ezennel vége.
Az idő kellemes, jól is esik a mozgás, szinte végig úgy tűnik, egy eseménytelen futás lesz ez. De ekkor feltűnik a nyomomban egy kis állat :) A lakótelep szélén egy hatalmas fülekkel ugráló nyuszi!!! Juj, hogy mi a bánatért nincs normális fényképező a telefonomon?
Én futottam a járdán, ő meg ugrált mellettem az úttesten. Azt nem engedte meg, hogy megsimizzem, de arra hallgatott, h. gyere be a fűre! Milyen egy jól nevelt jószág :) Épp kezdtem kétségbe esni, h. most hagyjam magára, vagy állítsak haza egy nyúllal? Amikor előkerült a gazdája :) Hú, nagy kő esett le a szívemről :)

na ez egy picit hosszabb lett, de gondoltam megosztom ezt a kedves élményt veletek. :)

Edzésadatok: Átlag pulzus: 139
                     Átlag tempó: 6:57p/km

1/2: Péntek 20:08, hosszú futás

"Hűű de jó volt :) Ki mentem a rákospatakra és annak mentén mentem, úgy éreztem magam mint Forest gump, hogy már sosem állok meg aztán visszafelé már erősen éreztem a lábikóim, de akkor is jó volt nagyon.

Ja és tök elkezdett bejönni ez a könnyű futás, szóval most így fogom főleg nyomni és ebbe csenek résztávot, vagy rövidebbeken gyorsítok.."

idézet az edzésnaplómból, azt hiszem ez a leghitelesebb, ahogy közvetlen edzés után írtam róla.

Edzésadatok: Átlag pulzus: 145

                     Átlag tempó: 7:09p/km

1/3: Vasárnap, 20p laza + 10 p lépcsőzés

Ami szinte biztos, hogy minden hétre beszúrok egy ilyen lépcsőzéssel kiegészített edzést is. Sajna itt elég rövid a lépcső, de sebaj, megyek rajta le-föl. Érdekes de nem vitte fel nagyon durván a  pulzusom. Jól esett az egész edzés, de azért elfáradtam rendesen. Garmin meg meg állt a lépcsőzésnél, túl kevés volt neki a táv, lehet  itt majd át kéne állítanom a futásról?

Edzésadatok: Átlag pulzus: 133

                     Átlag tempó: 6:40p/km

Az első hétre direkt csak 3 edzést terveztem, mert az utóbbi időben nem futottam rendszeresen, sőt.. Aztán, nehogy túl sokat akar a szarka... cipőbe lépjek.

Keresztedzés heti adag: bringa 90, 5 km, 2 Nike Training.

U.I.: Hétvégén lezajlott az Ultra Balaton, ami nem kis hatással volt rám. Emberek egybe körbe futják?? Normális? Hogy ez milyen gondolatokat ébresztett bennem? Következő heti edzéstervben elmesélem :)

Szentendre tekerve :)

Pár hete terveztük már ezt a túrát. Illetve nem  is ezt, hanem Velencei tó kerülést, de aztán Runka blog másfelé terelte a figyelmem. :)

Reggel még nézegettük, hogy melyik útvonal is lenne jó kijutni a Dunáig, de szerencsére hamar a rákos patak menti útra esett a választásunk. Így szinte végig bringa úton haladtunk. 

Az időjárás elsőre picit gonosznak tűnt, mert amint lesétáltam a ház elé nagy cseppekben rákezdett :D Szerencsére ez volt talán a legerősebb fokozata az esőnek, a következő jó pár órában már csak szemerkélt.

A rákos patak mentén nagyon jól lehetett menni, nagyon tetszett az út, sok futó is ott tartotta aznapi edzését. A szembe szél nem annyira volt barátságos, de így is irtó mázlink volt az időjárással. Nekem ez sokkal ideálisabb, mint mondjuk 40 fok. Az M3 úton, egy felüljáró segítségével jutottunk át, itt a lépcső mellett ki van alakítva direkt sík emelkedő a kerékpároknak vagy babakocsiknak. Zsoltit vonzotta is, hogy leguruljon rajta, én már be is fogtam a  szemem, hogy ne is lássam, de szerencsére meg gondolta magát.

Épp egy picit haladtunk, már Rákosrendező p.u. hozta az újabb akadályokat, elég  egy kihalt terep, olyan horror filmes. Itt is átküzdöttük a járgányokat, miközben elhatároztuk, hazafelé már a felüljárót fogjuk választani.

Majd megérkeztünk a Szentlélek térhez, ahol marhára elfelejtettünk kajálni, így végül egy benzinkút látogatás után, egy csodás IT park szélén megpihent Pisztácia és Nyuszi úr, mi meg feltöltöttük az energia tartályokat.

Ezután nincs már hátra, mint előre! Szinte végig nagyon jó volt az út, főleg az Árpád híd utáni macska kövön zötykölődés után... Komolyan a macska kő a halálom. Ezután a nyomokban töredezett beton és a homokos, buckás, keskeny út sem borított ki már. 

Amúgy nem mentünk gyorsan, kényelmesen nézelődve, néhol csacsogva haladtunk, de komolyan szerintem minden percét élveztük.

Végül megérkeztünk Szentendrére, csuda szép az a hely! Olyan jó hangulata van, imádom!

Ezek a cangák ide születtek :)

Palacsintáztunk is:

Aztán szereztünk itt vásárfiát:

Kis romantikázás a Duna parton és go haza. Visszafelé már egy picit fárasztóbb volt, de még mindig nagyon jól éreztük magunkat. Hazafelé is mentünk:

Keskeny, buckáson

Felüljárós, lépcsőzős

Nádas nőtte

erdős, hangulatos

Duna parti, szeles

A Megyeri hídon legondolkoztunk, hogy hazafelé arra megyünk, de végül nem kockáztattuk a tutit. Római parton tartottunk egy frissítő pontot, citromos sörrel jutalmaztuk magunkat.
Az időjárás hazafelé is teljesen kifogástalan volt, így nyugodtan és kellemes fáradtsággal, 66, 5 km után, 1550 Kcal égetve tértünk haza, illetve Mamához Dorciért.

Remélem még lesz sok ilyen, mert szuper egy nap volt, szerettük nagyon!

Túl az 1000 kilométeren. :)

Tegnap hazafelé tekerve, átléptem az 1000. kilométert ebben az évben :) Baleset és defekt mentesen! Sok ilyet még!

Mondtam már? Imádok biciklizni!

Egy ideje terveztem ezt a bejegyzést, de nem tudtam igazán, hogy hol is kezdjem, pedig 2 és fél hónap és 730 kilométer van már mögöttünk Pisztáciával.

Nagyon megszerettem a bringázást, pedig ha egy éve valaki azt mondja, hogy én így járok majd munkába... hát nem hittem volna.

Most meg, még verset is írok :D kis részlet:

Pisztácia Kicsi szívem, gyere most már mindig velem, napsütésben, csendes szélben, holdsugaras nyári éjben.

Bőrülés és chopper kormány, matricák a retro vázán.

Rajta meg egy kicsi lányka, így marad a szájad tátva.

Ha kell a hátamon viszlek,

tudom, nem viseled jól a liftet.

Vigyázok én rád Pisztácia drágám!

Te vagy a világon a legszebb járgány!

A  pisztáciás mindennapjainkból két kis történetet is mesélek, amiket én tökre szerettem.

Az évnyitó meg a vihar.

Az bevezető picit úgy fog tűnni, mintha valami női divat blogba keveredtetek volna, de ne ijedjetek meg, gyorsan vége lesz!

Múlt csütörtökön Pöttömtörp (ugye milyen jó név? most írta ezt Forgi sporttárs Dorcira) évzárójára voltam hivatalos. Két hete gyakorol lelkesen, még otthon is. Nagyon várta, hogy előadhassa, milyen sok verset tud. Az időpont persze gondosan úgy van kiválasztva, hogy a szülők csak úgy tudnak oda érni, ha lelépnek előbb a munkából és magánrepülőre ülnek... 

Magánrepülő helyett, most Pisztácia is megteszi, így az "évzárórajöttemanyuka" öltözetet bicikli baráttá kell varázsolni. Nem vagyok egy szoknyás, magas sarkú cipős típus, sőt... Hát nincs mit tenni, mint egy kiöltözősebb felső mellé, vmi csajos cipőt választani, hogy ne úgy tűnjek mint aki az edzőteremből esett ide. Na van ezekre az alkalmakra egy egybe, de magas talpú, színes, csajos cipellőm. Na de abban a járásom sem tökéletes, szóval lehet a bicózásom meg életveszélyes lesz? 

Miközben ezen agyaltam, természetesen már igen késésben, voltam, így cipőt a táskába hajítottam és egy tanga papucsba bringára pattantam. Az ezt megelőző 700 kilométeren zárt cipőbe voltam, kényelmesebb is volt...

Na de nem is ez a lényeg, hanem ahogy ( bicós közlekedésem során) azelőtt soha, most d.u. úgy szakadt le az ég... Hmm, remek, papucs, szép ruha... Mi lesz ebből? Elázott anyuka :)

Okés, akkor picit még előbb jövök el és go haza átöltözni. 

Portás próbált a lelkemre beszélni, hogy ilyen óriás viharba, talán ne tekerjek már haza... de mikor mondtam neki, hogy 50 perc múlva évzárón kell lenni, különben gyermek soha többet nem áll velem szóba, csendben maradt, illetve még mondta hogy drukkol akkor, hogy túl éljem.

Húú, elsőre iszonyatosan paráztam, zuhogott, nem láttam semmit, villámlott és dörgött és baromira sietnem kellett volna. Aztán mikor az esőkabát alatti részen kívül mindenem szarrá ázott, egyszer csak olyan jó kedvem lett. Mentem bele a pocsolyákba direkt és élveztem ahogy a papucsos lábamat elönti az esővíz. Mint egy 5 éves gyerek :D Juj, nagyon jó volt. Imádok biciklizni :)

Aztán otthon maradt 5 perc esély, hogy valami emberi külsőt öltsek, de sebaj :) Ha nincs évnyitóra rohanás tuti nem próbálom ezt ki... :)

Nyuszi úr és Pisztácia az éjszakában

Igen, minden kerékpár kapott nevet a családban, jól látjátok. :) Zsoltié lett Nyuszi Úr, Dorcié meg Gepi. Ugye milyen szépek?

Szóval pénteken útra kelt a kis család, de Dorci csak Mamáig tekert velünk, ő vele mulatott aznap éjjel. Mi meg Zsoltival megcéloztuk a városligetet és azon belül Dürer kertet. Útközben kiderült, hogy Nyuszi úr méltón viseli nevét, mert ahogy az első félmaratonomnál, most is húzott rendesen.

Már a bejáratnál kiderült, hogy igazán bringa barát helyhez van szerencsénk :) Még szinte meg sem álltunk, de már mondtam nyugodtan toljuk csak befelé a bringánk, van bent is tároló.

Az este vidáman és szinte alkoholmentesen telt, csak egy kis citromos sört kortyolgattunk. 11 felé útnak indultunk, nekem ez volt az első esti bringázásom. Hát mit ne mondjak, isteni volt. Igaz a közvilágítás nem volt mindenhol a barátunk, de a saját fényünkkel azért boldogultunk. De annyira jó volt, suhanni hazafelé, amerre csak akarunk. Imádok biciklizni :)

Aztán ott vannak a reggelek, folyamatosan késésben vagyok, de mióta bicózom, csak pár percet csúszok, mert nem kell buszra várni, sietve gyalogolni stb.. Közben fel is ébredek és már vidáman érkezem kora reggel. Mellesleg a két keréken közlekedők sokkal mosolygósabbak, mint akik a buszokon vagy az autóban ülnek :) Imádok biciklizni.

Nyuszi Úr, aki egy csoda Úr :)

Hazafelé, van hogy elém gurul Zsolti, van hogy együtt jönnek elém egy darabon, ameddig Dorci be tud gurulni. Ő még picit lassú, de majd szépen bele jön. Jövő hétvégén egy romantikus program keretein belül ;) körbe tekerjük a Hékával a Velencei tavat, aztán nyár végén csapatostul a Balatont.

Mondtam már? Imádok biciklizni :)

Coca-cola női futógála 2011 - Bőrigázás második felvonás

Az első felvonás az bicós lesz és később ..., de jön! jön! jön!

Szóval pár hónapja kiderült, hogy a női futás idén nem ősszel, hanem június 5-én lesz. És mi lesz még június 5-én? A keszthelyi kilométerek, a 4RUN sorozat befejező állomása. És még mi az ami június 5-én van??? Az én drága kicsi Lánykám születésnapja!

Remek, egy tökéletes megoldás jöhet szóba: klónozás. :)

A szülinapot nem hagyhatom ki az egyértelmű, sőt ha gyerek buli is lesz, az egész napos program. Hmm, és ha egy nappal előbb lenne a buli? Na ok ez a része megoldva, másnap az egész család leutazna Keszthelyre ott ünnepelnénk, nem rossz... Alakul ez. 

De aligha megy jól a készülés, a vivicitta se ment túl jól... nem is akarok félmaratont futni és ezért átszervezni a család életét. Akkor csak egy kis kitérő aznap, de azért a Lányomtól engedélyt kérek. És ő rábólint, mert tök jó fej. :)

Na így alakult, hogy végül a női futira neveztem be. Végre a Margitszigeten!!

Szerintetek volt annak bármi esélye, hogy oda érek időben, nyugiban és kényelmesen? Főleg, hogy aznap ugye reggel Dorci köszöntéssel és kis játékkal kezdtük a napot. Na jó, ez csak magyarázkodás, szokásomhoz híven csöppet késve indultam.

Szerintem ha nincs ott Saci barátnőm az ÖKO sátorral, és nem pattanok fel a 26 -os buszra, futhattam volna a rajt után az fix. :) Runka már meg sem lepődött szerintem, hogy Eper csörög, hogy persze nem ér oda :)

Na mindegy végül minden sikerült és pár perccel rajt előtt be is tudtam állni, először egészen előre, de mikor feltűnt a táblán, hogy 4-5 p/km, akkor szépen hátra somfordáltam, mint egy rossz kutya akit a helyére zavartak.

Ez egy igen elbaltázott lépés volt...

Péter Ati megint lekvárt kavartatott, almát szedetett velünk, hangulat csodás volt, még egy-két kép és RAJT!

Elindultunk szépen, lassan, de még milyen lassan... Annyira beszorultunk az első két kilométeren, hogy nem igazán tudtunk menni, próbáltam kerülgetni, de nem volt az sem egyszerű, így nem is erőltettem. Bezzeg ha nem mászom a helyemre... 

Haladtam, amennyire csak lehetett. Iszonyat meleg volt, pedig direkt levizezett sapiban indultam, de nem sokra mentem vele. Bárcsak esne! mikor picit lehetett menni akkor 5:20-5:30 as tempó is sikerült és nem is esett rosszul. Pont egy hete futottam utoljára, de ennek nem éreztem hátrányát. Igaz bringa és Nike training végig volt.

Áthaladtunk a cél kapun, itt tarthattunk olyan 3 és fél kilométernél, már nem emlékszem mit mutatott a tábla, de a titkon remélt 42 p itt már biztos volt, hogy nem lesz meg. 

Végre frissítő pont, nagyon vártam a vizet már. Sapimat megint jól megmártottam és a fejemre is öntöttem egy adagot :) Tök jól feldobott, igyekeztem gyorsan szedni a lábaim, már lehetett előzgetni is szépen. 

Jé, valami rám cseppent, és megint... juj, esik! És még hozzá ez most milyen jól esik! :)

Komolyan mondom, itt lett ebből a versenyből, az eddigi legjobb :) Nem kicsit szemerkélt, konkrétan ránk szakadt az ég, óriás cseppekben és néhol már bokáig állt. De meleg volt és nagyon jó!

A sapi széléről csöpögött a víz, a gatyám teljesen rám ragadt, a bugyim is csurom víz, és a cipőim percről percre egyre nehezebbek, de csak vigyorogtam mint a vadalma. Ezt mindenkinek ki kéne próbálni! Főleg annak a két cuki cicalánynak, akik teljesen összeroppantak a 26-os buszon, annak a hírnek a hallatán, hogy nem viszi a Palatinusig a formás popójukat. 3!! megállót gyalogolni kell! 3-at??? jaj hát majdnem bele akartak halni, mókásak voltak :D

Szóval egyre jobban esett, picit aggódtam a családért, hogy kiértek már utánam? Van hova bebújni nekik? Esőkabi biztos van náluk, nagy baj nem lehet.

Néha szembe fújt a szél, ott éreztem, hogy lassulok, de már nem volt baj, ez öröm futi a javából nem sietünk már sehova. Az emberek itt-ott próbáltak megbújni és csak nézték  a sok bolondot, hogy még élvezi is ezt :)

Elég hamar jött is a cél, ott picit még próbáltam sprintelni, mert hát miért  is ne és szépen berobogtam. 

Plecsni a nyakba, persze csak átmenetileg, mert az nem engem illetett, hanem a szülinapost!

Mielőtt nálam marad,leadtam a chipet és felvettem a rajtcsomagot, sajnos gyerek méret már nem volt pólóból. Közben találkoztam egy régi ismerőssel, Zsófival, akivel kiskorunk óta egy lakótelepen lakunk. És tudjátok mit mondott? Hogy nekem köszönheti, hogy itt volt és lefutotta :) Látta nálam Facebookon. Nagy tetszett neki, jön máskor is, tök jó! 

Gyorsan elkaptam még Runkát egy puszira és mint később kiderült Debyt is elkaphattam volna, de erre ott nem jöttem rá :( Deby legközelebb szólj rám, légyszii!

Kicsit később oda ért a kis családom is, Lánykám nyakába az érem, tökre örült neki! És átgyalogoltunk a szigeten mezítláb, hát isteni volt komolyan! 

A  plecsnis, szülinapos :)

Sok ilyen versenyt, sok ilyen jó kis napot még!