Hol is kezdjem?
Úgy egy hete jött megint a kis bogár és beleült a fülembe. Egyre csak hajtogatta hogy menj szombaton Margita 40-re ... Nagyon sokat agyaltam, de végül úgy döntöttem képes leszek rá. Egy futó cimborámat, Tónit is megkérdeztem.Ő is rábólintott, sőt azt mondta végig jön velem az én tempómban :) Nem tudta ő mire vállalkozik :)
Sőt az edzéstervben, amit Monspart Saci néni állít össze, szombatra a Margita 40 terepmaraton szerepelt.
Azt terveztem, hogy nagyjából a felét futom a távnak a többit gyalog és így tuti benne leszünk a 7 órában.
Gondoltam frissítésre, táskára, ruházatra, utazásra, pszichésen készültem... Viszont egy dolgot tök elfelejtettem, az időjárást. De egy nappal a verseny előtt nem tudtam nem észre venni, hogy szakad az eső. Nagyon esett péntek este, így kezdtem megijedni. Tóni is mondta készüljek sárra, meg hogy ő dolgozik éjjel, jó esetben 4 kor végez. Atyaég, mennyit fog aludni? Na éjjel még végig esett, Tóni 5 után feküdt le aludni, így 7 kor úgy döntöttünk nem megyünk. Igen be kell valljam, megijedtem a sártól nagyon.
Na aztán szombat délelőtt evett a fene, hogy miért nem mentem, miért voltam szaribaba. Kaptam futérián is hideget, meleget. :))
Gondoltam akkor ma futok nagyobb távot, aztán addig tervezgettem, mígnem lett egy bringás kísérőm is, kedves Férjem szerepében. Lánykámat átvittük a kis pajtijához, mi meg útnak indultunk.
A cél városliget volt, érintve a munkahelyem, mert oda is szeretnék majd futva bejárni néha napján. Ez körülbelül 18 kilométer lett volna. Erre Zsoltim azt mondta, akkor majd picit tegyünk még rá, legyen meg a 20. Na jól van nekem sem kellett több, akkor már félmaraton lesz ebből :)
Nagyon jó kis móka volt, nagyon szép tempót is tudtam tartani. Zsolti jó kis nyúlnak bizonyult :) Kétszer álltunk meg, míg elmajszoltam egy csokit, meg ittam kicsit, ja meg a munkahelynél is csináltunk fényképet :)
Az időjárás nem volt túl kegyes, pedig annyira szépen sütött a nap. De a szél erősen fújt és maximum 4 fok lehetett. Szegény Zsoltinak fázott is a keze rendesen, a végén már váltogatva az egyiket mindig a zsebében tartotta :) Tanulólecke volt, legközelebb hoz kesztyűt.
Nekem sikerült jól öltöznöm egy hosszú nadrág, trikó, technikai hosszú ujjú és ezen egy polar felső. Ja és természetesen az elmaradhatatlan sapkám!
Olyan 15 kilométernél jött a holdpont, eddig az volt a legnagyobb táv amit futottam. De egy sportszelettel helyre is tettem magam :)
A Nike LunarElite-ben futottam, úgy látszik már teljesen össze szoktunk, szépen cipelte a kis csülkeim.
Amúgy annyira könnyű volt így együtt falni a kilométereket, néha beszélgettünk is, de Zsolti mindig rám szólt, hogy ne beszéljek annyit, mert fájni fog a torkom. Vagy lehet csak unta a csacsogásom? :P
Visszafelé igen fáradt volt már a lábam, de nem érdekelt, mert én teljesíteni akartam a 21 kilit.
És emlékeztek az
Apa lába bejegyzésemre? Hát igen Apafej 4 hónappal a combnyak törése után, lebringázott egy ilyen távot! Büszke vagyok rá! Ráadásul kedvet kapott hozzá, hogy máskor is így menjünk, szóval ezentúl a hosszú edzéseim majd vele töltöm.juhuu
Még valami, asszem hihetetlen mázlista vagyok hogy szinte háztól az irodáig végig bringa út vezet. Tavasszal azt hiszem eldobom messze a BKV bérletem és vagy kerékpárral vagy kocogva járok majd munkába :)
És be kell valljam hihetetlen boldogság tölt el, hogy letudtam futni több mint 20 kilométert, gond nélkül.
Azt hittem mindig ilyen sportos, szupi csaj voltál. Szóval akkora örömmel vetettem bele magam még a kalóriaszámolgatásba is, hogy hihetetlen!!! Felcsillant a remény, hogy azon kívül mennyire megszerettem én is a futást, még esetleg lehet is belőlem valami! 
Szóval háromszoros hurrá neked és a blogodnak! Hurrá,hurrá,hurrá! 
