Eperszemfut: november 2012

2012. november 28., szerda

A szó a Bogyóknál 3. rész - Balaton Félmaraton

Miklós Adrienn ( Adri a lávsztori okozója, nagyon kis szorgos bogyó :) )

10, 5 km: Tervezett idő: 1:10. Netto ideje: 1:14:47

"Én is röviden beszámolok! :-)

Életem első versenye, életem első 10,5km-e. Olyan félelmem nem volt, hogy nem érek célba, már csak az idő volt kérdéses. Nem tudom miért, az 1:15 lebegett előttem (utólag visszanéztem 1:10et saccoltam). Féltávnál volt egy kis holtpontom. De egy ismeretlen hölgy váratlanul megsimogatta a hátam, és ez nagyon jól esett és lendületet adott. A fordítónál én is találkoztam sok zöld bogyóval... elsőként a Szerelmemet láttam meg, majd Robit, Katát, Vikit...puszik pacsik és Runberries erő :-)
Amikor 8km-nél a motoros rendőr intett hogy húzódjak le, megremegett a lábam... már csak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt is... hátha előveszi a szondát, és még papírok sem voltak nálam :-) De csak a forgalmat nyitották meg az autósoknak.
Amikor megláttam a lobogó zöld zászlót minden fájdalom elmúlt és csak futottam át a célon! Időm: 1:14:47!
Pár perc pihi után már csak az érdekelt, hogy várjam Gabi hőn áhított 1:45-ös célba érkezését. 1:50-nél azonban elindultam a futókkal szembe, mert éreztem baj van... megint az a térd!!! a kanyarnál felbukkant, és az utolsó kb. 800m-en közösen futottunk.
Köszönöm Runberries azt a rengeteg dolgot, élményt, amit kaptam... futás örömét, csapatszellemet, önbizalmat és nem utolsó sorban szerelmet ♥ :-) És ez még csak a kezdet...:-)"

Aradi Zoltán (- Zozka, a 24 órás futáson csábult el felénk, pillanatok alatt kiderült hogy a futás nagyjából a vérében van! Pár hét alatt nagyon szép tempókat futott, sok minden kisülhet ebből, főleg ha nem dupláz azonnal távokat... :P)

10,5 km: Tervezett idő: 1:09. Netto ideje: 00:52:37

"Hogy milyen érzések kavarogtak bennem vasárnap? Leírom röviden, de hol is kezdjem!?! Szombaton éjszaka nem nagyon jött álom a szememre, izgultam! Mint amikor egy kisgyerek várja a karácsonyi meglepetését! Eljött a reggel, szenyát, papucsot bedobtam a már szerdán becsomagolt fürdő gatyó és futócucc mellé és go! Parkhoz érve már javában "folyt" a bemelegítő, jómagam sem maradtam ki a körből! És igen, megjött a busz! Gyors névsor és indulás! Az út siófokig elrepült, pár "rokfortos lazac"-os vicc társaságában, és persze Pala-Viki kacajával! Még mindig hallom! :))
És kezdődik! Gyors öltözés, chip ellenőrzés egy régi barátommal, és bemelegítés gyanánt egy kis tánci-tánci!
RAJT!
Vikivel, Robival, Lenkei úrral, és még páran a 3. szektorból indultunk. Meglepetésemre jól bírtam az iramot. Próbáltam a saját tempómat futni, de nehéz volt előzgetni! :))
Aztán olyan 6km táján mintha megtorpantam volna, nem előztem többet, hanem beálltam egy futó mögé és követtem majdnem a célig! Ahogy a célegyenesbe értem megpillantottam a célt és elszállt minden fáradság, az utolsó pár száz méteren teljes erőmből futottam, és megvan! :))"

Csörgő Péter (- Péter, mondhatni a csapat legszerényebb tagja. Csendben, néha egyedül gyűjti szorgosan a kilométereket. Remélem most ez a verseny nagy lendület ad neki!)

21,1 km: Tervezett időről nem tudunk. Netto ideje: 01:48:35.

"Köszönöm mindenkinek aki rávett és biztatott, hogy menni fog a félmaratoni táv. Magamtól eszembe nem jutott volna indulni. Első bálozóként volt bennem drukk bőven, ráadásul hétközben egy makacs vádli fájdalom is fokozta az izgalmakat. Az utolsó napok - a rendbe jön, nem jön rendbe, visszalépjek, ne lépjek - állapotában teltek. Gyakorlott kudarckerülőként a parkban 2 héttel előtte tartottam egy "főpróbát" lenyomtam 25 kört, tehát volt valami biztató alap, de éreztem, hogy ez már egy más minőség. Végre a családom is kezdett némi érdeklődést mutatni a vállalkozás iránt. Vasárnap velük érkeztem a helyszínre. Itt meg már várt a Runberries család. Újabb meglepetés már zászlónk is van. Közös Bogyós bemelegítés, aztán végre rajt. 5-6 km-ig minden rendben, utána jelzés a vádliból, őt ha lehet hagyjam ki ebből az egészből. Könyörgőre fogtam, ha most kitart, 2 hétig békén hagyom. Belement :_) Utána gyorsulás, folyamatos előzés, szárnyalás 17 km-ig, a test szépen vitte a lelket. Majd megérkezett a holtpont és maradt is a végéig. Az utolsó kilométereken átadtam az irányítást, a szív, a lélek vitte a testet. Aztán a mámoros befutás Runberries biztatással. Köszönöm Nektek. Csak azt bántam meg, hogy a pancsolást kihagytam "

2012. november 26., hétfő

Eperszem fut

.... a vádlimon. :)

2012. november 23., péntek

Ne engedd el az álmod - Balaton Félmaraton Eperszemszögből

ELŐZMÉNYEK:
Most nagyon nem kiabáltam a terveimről sehol. Ennek egy oka volt csak, mert elengedtem.. Illetve, volt egy pillanat, amikor eldöntöttem, nem engedem látó távolságon kívülre és Gábor futó barátunk szavai is megmaradtak bennem:

"Viki ne engedd el mert leelőz... kapaszkodj bele.... to be +"

És hogy mi volt a terv? A siófokon megközelített 2 óra alá becsúszni és hivatalosan 1-essel kezdődő félmaratoni időt elérni.

A felkészülésem kritikán aluli volt. A Nike FM után, térd, később achilles probléma nehezítette az edzéseket, és néha az eszem is már az súgta, hogy maradjak itthon, hagyjam a fenébe az egész Siófok bulit. Na de itt jönnek képbe a Bogyók, a Runberries erő... Őket nem hagyhatom cserben, lesz ami lesz, de menni kell! Vagy egy futókirándulás lesz, vagy ha nagyon úgy van kiállok az első körben..

A VERSENY:

Sok Bogyó, busz, reggel 7, irány Siófok. A buli hangulatot már többen több formában említettük így azt nem részletezném, de még egyszer köszönöm, egy élmény volt. Wetikének külön köszönet és ölelés hogy előtte ott aludt és álomba susorogtuk magunk. :)

Az időjárás próbálta ránk hozni a frászt, szitálta ránk az esőt mikor megérkeztünk, de még rá hagytuk volt egy kis ideje játszadozni a rajtig..

Amúgy így csapatban készülni az utolsó pillanatig nagyon jó, egyszerűen nem fogtam fel a nagy nevetések közepette, hogy itt mindjárt kéne egy gyors félmaratont futni....

Eljött a rajt ideje, táncoltunk nevettünk és mókáztunk azzal a pár Bogyóval aki körülöttünk volt, hiszen már mindenki a saját helyére állt be.

Elindultunk sokan egyszerre, szerencsére tökéletes zónába kerültem itt mindenki ilyen 5:30-40 körüli tempóban szedte a lábait. Felmerült hogy Zolival együtt tartok az első körön, majd ő lesz a nyulam. Abban maradtunk meglátjuk, hogy tudom tartani a tempóját. Hát Zolit elengedtem már az elején. :)

Jó darabig láttam magam körül még 1-2 Runberries felsőben szaladót, sőt Lenkei úrral a fele távnál mentünk is együtt egy darabig.

Igazából egyedül futottam végig, és azt hiszem nekem ez való, így tudok igazán figyelni magamra és matekozni a fejembe megállás nélkül. Most is ezzel szórakoztattam magam, hogy számolgattam az esélyeim, persze csak olyan 5. vagy 6. kilométertől, mert addig komoly kétségek merültek fel bennem. Szokásosan próbálkozott a kis ördög a fejemben, hogy most mi lesz itt? tuti kell ez? nagyon sok és hosszú... stb. de már nem tudott labdába rúgni, megtanultam fejben erősnek lenni.

Kicsit túl öltöztem a dolgot volt rajtam egy tök felesleges réteg, de szigorúan a csapat trikó alatt, így nagyjából 0 volt az esélye hogy én azt lehámozzam magamról és ezzel kukába dobjak sok sok másodpercet.

Mentem, nézelődtem, és nagyon élveztem az egészet. Ősz, Balaton, sok mosolygós futó... Kell ennél most több? Nagyon jól leválogattam a zenéimet is egy listába külön, így minden számnak tökre örültem, segítette emelni a lábam egyre gyorsabban.

Nézegettem időnként az órát és láthatóan szépen haladtam, 8 kilométernél 44 perc körül voltam. Kezdtem hinni, hogy ha semmi gikszer nem jön, ezt most meg fogom csinálni, nincs mese.

Amikor kicsit nehezebben ment, nem akart vinni a lábam, akkor sorra vettem a kis Bogyókat, ki hol tarthat és hogy van? Szerencsére volt olyan szakasz megint amit imádok, mikor egymással szemben haladunk, itt pacsizgattunk és nem csak a csapat társakkal, hanem sok-sok futó baráttal, ismerőssel. Mint valami nagy család, imádom.

Iszonyú jó érzés volt hogy olyan 14-15 kilométeren már túl vagyok és fájdalomnak nyoma sincs, valószínűleg az új cipőt így köszöni meg a lábam. :) 17 környékén kezdtem érezni, hogy fáradok, de ott azzal nyugtattam magam, hogy maximum 24 perc és kész, na most már ne hagyjam magam. És biztos várnak a többiek is, aztán elképzeltem, hogy majd felhívom Zsoltit, hogy megcsináltam én kevesebb mint 2 óra alatt... na de ettől könnyes lett a szemem. Most saját magamon hatódom meg? Ráadásul egy olyan dolgon, amit még meg sem csináltam? Hát normális vagyok én? Inkább fussak, aztán ráérek pityeregni, ha megérdemlem.

A sok szurkoló az út szélén, ismerősök és ismeretlenek és a mellettem, előttem futóismerősök rengeteg erőt adtak, integetve, pacsizva, kiabálva, nagyon köszönöm!

19 kilométer után, azaz pár perccel a cél előtt a combjaim hadat üzentek, éreztem már nem szabad sokáig feszítenem a húrt. Viszont itt jutott az is eszembe hogy ha elfárad a lábad, majd a szíved visz be és így is volt, annyira szívből futottam, sőt az utolsó kilométeren már szárnyaltam, pedig nagyon fáradtam.

De már láttam a a célkaput, a szívem egyre jobban dobogott és minden erőmet össze szedve mentem. Várt rám a csapat zászló, amit féltem nem fogok tudni megtartani és azzal befutni, olyan szinten utolsó csepp energiámat éreztem. Aztán zászló megfog és hatalmas diadalmas mosollyal befutottam a célkapuba.
Mert én most győztem, önmagamat legyőztem!

Részidők:

Garmin lejátszóval jól látható a befutó tempója ;)

A szó a Bogyóknál 2. rész, Balaton Félmaraton.

TIKI ( Palásthy Viktória - 4 gyermekes anyuka, felejthetetlen kacajjal, és egyre nagyobb kitartással )

10, 5 km: Tervezett idő: 1:20 ( mert parázott ;). Netto ideje: 1:03:05

"Sziasztok!
Élménybeszámoló következik,röviden.
November 18.Balaton-Maraton:
Életem első 10,5 km-re.Bevallom rendesen be voltam sz...a tőle,nem gondoltam,hogy meg tudom csinálni.Az időmet ezért 1:20-ra saccoltam.Hát...ez nem sikerült.
Reggel a buszon már teljesen feldobódtam, szerintem nem is volt szükség a rozéra, már a tudat, hogy ott vagytok velem. Együtt vagyunk, megcsináljuk, menni fog, ezeket a szavakat hallottam, mondtam én is.Persze gyomorideg azért volt még így is. De sebaj, rajt indul: Nuszikával leghátulról indultunk,(innen jó előzni). A 4.km-ig együtt futottunk, ott utolértük Adrit is, így folytattuk utunkat, néha hátranéztem megvannak e, de egy idő után nem láttam őket sehol, azt hiszem elragadott a hév, vitt magával a Runberries erő. Hatalmas élmény volt, mikor megláttam Ildit a lányaival szurkol
ni, az utolsó pillanatban pacsiztunk is egyet, ez még nagyobb erőt adott!Köszönöm Ildi!!!
Aztán mikor a futók egymással szembe futottak az is lökött rajtam egyet, hiszen mindenkivel találkoztam a csapatunkból, csak Katát nem láttam, gondolom akkor futott pont a parton. Annyira felspanoltam magam,hogy szinte észre sem vettem(ha nem szól rám egy rendező),hogy "vége beértél a célba,arra fuss" !
Szintén jól sikerült ez a napom is.Köszönöm nektek:Runberries! Nélkületek ez nem ment volna,tudom!
Az időm,ami nagyon meglepett:1:03"05 lett!
Köszönöm a szurkolást,a ruha felvigyázást,hogy ott lehettem,mindent nagyon köszönök,nem tudom még...,ezt szavakkal nem is lehet elmondani,ezt érezni kell.
Nuszikának köszönöm a krémet, amivel kentünk még rajt előtt,égetett rendesen!

George: amit írtál és mondtál nagyon meghatott,bár nem vagyok egy érzelgős ember, bevallom megkönnyeztem, most ugyanazt érzed amit én, már hónapok óta, azt hiszem le is írtam 1 szer 2 szer. Ez a csapat tényleg rengeteget ad az embernek. Te pedig megmutattad,hogy a részvétel a fontos,a lényeg a célba érés!(persze nem minden áron)Nekem személy szerint rettentő jó érzés volt,amikor együtt mehettünk át veled a célkapun.

Tehát befejezem,elnézést,ha túl hosszú lett,bár szanáltam,nem írtam le mindent.
Elnézést kérek azoktól is akik éjjel nem tudtak aludni a kacagási rohamaimtól.
Köszönök mindent,szeretlek Runberries!"

Harciuborka (- George, a mi fotósunk, bloggerünk és állandóan meglepetést okozó csapattagunk!)

21,1 km: Tervezett időről nem volt szó. Netto ideje: 3:13:01

"Siófok: előtte való este a Szállító 3as filmet néztem meg mikor újra a fC kattintottam már minden ki pizsama feelingen volt. Amikor elhatároztam, hogy lefutom a 21kmt végre emberek előtt nem is gondoltam bele milyen nagy fát akarok felaprítani, nagyon sokat segített a Runberries power ez egy komoly töltést ad az embernek az életemben észrevettem milyen sok pozitív töltést adhat egy komoly csapat szellem. Szóval a motiváció megvolt…

Hamar keltem vasárnap mögöttem volt egy ordas hét és sok munkával. Reggel megcsináltam a szendvicseimet utána megnéztem minden kerek e a zsákommal. És nekivágtam a Péter segítségével annak a napnak is Gáborral együtt érkeztünk meg a transzport helyszínére és neki vágtunk a Siófoki kiruccanásunknak .Siófokra érve láttuk már jó hangulat van Péter Attila most nem szedte a gyümölcsöt de megengedett pár okos poént, hogy viditsa a társaságot. A Rajt másod zóna Nuszika és Viktória még be taekwondozta magát egy mosdó jelenetre később csatlakozott a rajthoz. a fekete ötös mező a karikába. Rajt lassú volt de olyan gyorsan elhúztak mintha sugár hajtású megy el a galamb mellett. Utam során nagyon sok segítséget kaptam a kerékpáros záróbusz lovasaitól…az utat kameráztam egy 50 percig kb a felvétel felgyorsítva majd zenére lassan látható lesz…a BSI vezetője is motivált szia hajrá Gyuri mondta Árpi szemből a fordulónál és tova…mint ha ott se lett volna. Nagyon köszönöm mindenki motivációját a társam aki csak váltót ment és húztuk egymást az első kör végéig.

Cél egyenes 19km az amúgy is halálán levő telefonom életjelet adott Péter aggódó hangja Gyuri merre vagy mire én 19km nél…OKÉ VÁRUNK!

Cél mámorosan az Összes Runberries tag elém és zászló a kézbe bor a másikba egy megkezdett ROSE nagyon megható volt hogy velem voltatok ezekben a győztes percekben. köszönök mindent.

Hajrá Runberries!!!"

2012. november 22., csütörtök

Ügyesebbnél, ügyesebb Bogyók, a szó a csapattagoké 1.rész

Mielőtt átadom a szót nekik, egy picit szeretnék áradozni.

Először is szeretném itt is kifejezni, hogy mennyire örülök, hogy Péter lett a Nagykövet társam és nagyon hálás vagyok hogy időt, energiát nem kímélve mit meg nem tesz a csapatunkért! KÖSZÖNÖM!

Mikor január végén az első közös futást megtartottuk a fene se tudta hogy mi lesz ebből az egészből. Hogy ennyire jó lesz, na azt a legvadabb álmaimban sem sejtettem. Nagyon vegyes csapat vagyunk, nem csak a tempót és a felkészültséget vagy állóképességet tekintve, hanem emberileg. Van aki kevésbé, de van aki tök őrült itt. Van aki minden edzésen ott van, és van akivel szinte csak a versenyeken találkozunk. Van aki futva készül fel, van aki rozéval és van aki alvás helyett is munkával.. De szerintem ez így van jól, nagyon jól kiegészítjük egymást. Ahol kell segítjük, húzzuk, vonjuk a másikat. Ha más nem, hát nevetünk együtt. Barátságok alakulnak, sőt már lávsztorink is van :))

Vasárnapra kevesen voltunk a legjobb formánkba, szinte minden megtörtént a csapatban, aminek nem kellett volna, megfázások, lábsérülések, húzódások. Sajnos Reni Bogyónk nem is tudott velünk jönni, de szerencsére mostanra már meggyógyult!

De nem ragozom tovább, szerintem szuperek vagytok Bogyók így együtt, szeretlek Titeket! És nagyon büszke vagyok Rátok, nagyok voltatok!!!

A szó a ~~studióé~~ Bogyóké:

Nuszika (- hogy ne legyen túl egyszerű dolga vasárnap a biztonság kedvéért sikerült egy tripla szaltót nyomnia a gyerek sulijában, 2 nappal verseny előtt, így szegény sérülten érkezett ...)

10, 5 km: Tervezett időt nem árult el. Netto ideje: 1:12:30

"Vasárnap: az indulástól kezdve őrült,rettentő tempó vette kezdetét!Ezt még csak annyival lehetett volna megkoronázni,ha táncra is perdülök,de inkább ne... :) Futás sajna annyira nem sikerült,mivel nagyon fájt a lábam,de ahhoz képest az időm nem volt botrány rossz!Röhögtünk és röhögtünk...EXTÁZIS!!! :)))))"

Hajdú Péter (- Futapó, a csapat Atyja, neki sem volt probléma mentes a felkészülése sajnos)

21,1 km: Tervezett idő: 1:45. Netto ideje: 1:44:21

"Siófok: Célom az egyéni rekord 1:45-volt, de a megfázásom miatt, ezt nem tartottam annyira fontosnak, hogy megcsináljam. Aztán előző este jött a sikeres Berlin Maraton regisztráció, ami annyira feldobta a hangulatom, hogy már nem is volt kérdés vasárnap reggelre az egyéni cél teljesítése. Ehhez hozzá jött Gábor és Tamás, akikkel rendkívül jó hangulatban futottuk végig a távot, hárman azonos idővel értünk be. Majdnem végig együtt voltunk, nekem a 20. km nehezen ment, itt leszakadtam tőlük, de a hajrával már nem volt gond. Köszönöm nekik, hogy segítettek, velük sokkal könnyebb volt, és így nagyobb élmény is lett ez a félmaraton. A csapatról és ezzel kapcsolatosan órákat tudnék írni, ehelyett csak röviden: Bárhol, bárkivel beszélgetek bármiről, általában az országban uralkodó nehéz helyzet, rossz hangulat a téma stb, és ekkor jövök én, hogy van üde kivétel, úgy hívják: RUNBERRIES FUTÓKLUB!:-) ez a Runberries érzés, -ennyi."

Igrényi Tamás ( - Tamás is küzdött némi térdproblémával, de nagyon szorgosan készült! )

21,1 km: Tervezett idő: 1:45. Netto ideje: 1:44:21

"Jó kis kirándulás volt,fergeteges hangulatban,és hát sportoltunk is remek körülmények között!Én is elértem a kitűzött célt az 1:45-öt,köszönhető a jó csapatmunkának!Köszi Hajdú Péter és Takács Gábor! Hasonlókat márc.végére is!!"

FOLYT.KÖV.!!