Futócipőtől a tornadresszig :)

Reggel 5 és az Ipod kegyetlenül csipogni kezd. 
Hálóóó Kislány,  ébresztőőő! .........Neeee, csak egy kicsit még, egy kis szundi naa, légyszi! .....Jajj ilyen hamar letelt? .....Okés, még egy belefér. ....zzzzzz........Hmm, de lehet inkább este menjek? Biztos jobb lenne, nap levezetésképpen, nem? ...Úgy sincs este sok dolgom! Igen és akkor még több, mint egy órát aludhatok.
Na jó átállítom az ébresztőt 6 óra 20 percre. Picit nehéz a vissza alvás, megint gyenge voltam, de álmos vagyok és punktum.

Na sajnos ez a jelenet gyakoribb, mint amit most vázolok, de ígérem rajta vagyok a változás rögös útján.
Szóval reggel 5 kor megint csipog a kütyü, egy szundi és kelek is. Na jó, kettő, de utána tényleg. És láss csodát, 5 óra 25 perc és már kakaót szürcsölök a konyhában. Egy kis jó reggelt keksz a pociba és lassan indulhatok is.
17 fok odakint, így nem kell túl öltözni. Zene? Kell nekem, vigyek? Na nem, inkább majd csipognak nekem a madarak. Okés, cipő a lábra és menjünk már.

Olyan más a hajnal illata, olyan friss, kellemes és virágos. A park felé két busz megálló is útba esik, itt mindig kacagnom kell. Ahogy megzavarom az álmos, megszokott reggelüket az embereknek, hát imádom :)
És igen a parkban csipog a madár, illatozik a virág és még harmatos a fű. Szeretem.

Ami a  futás illeti, nem vagyok egy gepárd, de ha más nem annak örülhetek, milyen szép alacsony marad a pulzusom. Lehet ez már a bringa hatása? Három kört teszek, aztán ideje indulni, 8 kor az irodában kell lennem.

Zuhi, öltözés és pattanás a nyeregbe. Pisztáciával egyre gyorsabbak vagyunk, egyik nap már viszek is Garmint hogy megnézzem.
4 kor szabadulok, gyorsan száguldás a játszóra, ott vár a Kiscsaládom. Szegény Apafej bringa nélkül, mert az Ő járgánya bizony kórházban :( Sajnos a bringa úton sikerült elütnie egy 'figyelmes' fazonnak. Grr..

Aztán kis vacsi, játék, házi teendők, upsz mindjárt 9 óra? Torna most? Na még gyorsan, hajrá! Pici Lányom is kedvet kap, így tuti nem lesz gondja az alvással :)
Jó dolgomban nem is tudom mit csináljak, mert annyi edzés közül lehet választani, sosem tudom melyik Nike training legyen a nyerő. Általában bele nézek a gyakorlatokba és az alapján döntök. Talán a hasgyakorlat ami kevesebb van benne, ezt szoktam hiányolni, szóval erre külön gyúrok. Vagy eleve fókuszált edzés sort választok.

Most a Body flexor c. edzésre esik a választásom. Előre, majd hátra futás, kitörés, guggolás, hasazás és felsőtest edzés, nem mondom, nem marad hiányérzetem. :) 20 perc utána  felpörgés gyanús jeleit kezdem felfedezni Lánykámon, így őt időközben ágyba terelem. Biztos, ami biztos.

10 óra környékén elégedetten bújok ágyba, ma végre kimozogtam magam ügyesen. Bárcsak minden nap ilyen ügyi lennék... Na jó, holnap is felkelek és lemegyek futni...

Reggel 5 óra az Ipod jelzi, futni kell menni. Jajj ne, még szundi. Neem, én nem tudok felkelni, fáradtak a lábaim és különben is. Majd este futok :D
... Hát igen ma sem lesz futócipőtől tornadresszig :)

Garmin to Nike+

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem 'monitorozni' a futásaim. És ahogy elnézem a futó társakat, ezzel nem vagyok egyedül.
2 hónapnyi kocogás után elkezdtem a Nike kütyüt használni, az Ipod alkalmazással. Aztán karácsonyra megkaptam a Garmin órát. Így azóta két rendszeren is rögzítettem a futkosásokat. Sokan kérdőjelezték meg, hogy normális vagyok?? Mi a fenének? Nem tök jó a Garmin? De kiváló, csak idő közben megszerettem a Nike + Runs kis dolgait, a különböző kihívásokat, kis versenyeket, a színsávokkal jelzett elérhető szinteket. Ezek engem mind-mind motiválnak.

Ja és ugye nem utolsó sorban postol Facebookra azonnal :) Persze ez sok ismerőst baromira idegesíthet, ők majd ezt eltüntetik, de ha már 1-2 emberre hat, hogy nézd már a kis csaj megint ment és csinálja.. akkor már megérte, nem?

Sajnos mostanában okozott bosszúságot a Nike kütyü, mert mondjuk 2 kilométer után nem mért semmit. Már kezdtem úgy lenni vele, hogy akkor ok, feladom. Aztán a futóblogon remek dolgot olvastam :) A garminról az edzéseket át tudom konvertálni a nike+ programjába!
(Hogy ez mennyire rosszalkodás azt nem tudom, természetesen ha ez fájó valakinek jelezze, hogy ne reklámozzam :))


A program a következő linken érhető el:

http://www.awsmithson.com/tcx2nikeplus/

És így néz ki ( Ha nem jelenik meg a program, csak a leírás az adblockert ki kell kapcsolni!):

Én a Garmin activity ID lehetőséget szoktam választani, ahova az edzés azonosítót töltöm fel. Simán az edzés link végéből másoljátok be a számot. Múltkor ez nem ment valamiért, így kénytelen voltam kipróbálni az első opciót.

Ha a Garmin TCX file checkboxot pipáljuk be: akkor le kell töltenünk a TCX filet, amit a Garmin edzés részletein belül, az exportálás fület választva tehetünk meg. Jegyezzük meg, hogy hova mentettük, mert onnan kell feltöltenünk a programba.

Ezután már csak a Nike azonosítónkat kell megadni, majd a Convert & Upload gombra kattintva feltölteni az edzésünket.

Én nagyon örültem neki, remélem Ti is. Azóta csak a Garmint viszem magammal futni és nem bosszankodom, hogy csak a fele futásom kerül be a Nike cucerájba. Mondjuk lehet csak a chip merült le, de az meg ne tegye ezt 1 év alatt. :/

Most már a Nike is szépen lejátsza a futásokat:

Most már csak akkor viszem az Ipodot, ha zene kell, de előbb utóbb erre is keresek majd kisebb kütyüt.

A nyúl, a csiga és a dobogó, avagy Szekszárd Borvidék félmaraton váltó.

Emlékeztek? Ott hagytam abba, hogy a nyúl meg a csiga együtt fog futni... Gondoltátok volna hogy egy csiga lehet első egy futóversenyen? Én nem. De minden jel arra utal, hogy ha a nyúl nagyon gyors és a csigát kicsit elterelik és felpörög, akkor bizony ők ketten állnak a dobogó a legfelső fokán! A csiga és a nyúl. :)


Na nézzük mi is történt szombaton:

Napfényes, de enyhén szeles időben érkeztünk meg Szekszárd városába. Időnk bőven maradt még. Így miután Pátyalsó sporival (Ő a NYÚL) beneveztünk, Tónival feltöltöttük a tankot csokival, szendviccsel és némi gumicukival és élveztük a napsugarait. Páran megismertek edzésonline-ról, többek között a főszervező srác Márkus István is oda jött, hogy ugye én vagyok Eperszem :) Kicsit össze zavarodtunk, hogy most nekem hova is kéne mennem váltani, mert lehetett hármasban is és párosban három verzióban futni. Megkérdeztük hát Istvánt,ő tuti képben van, aki a buszhoz irányított, hogy majd az jól felvisz engem a helyemre és amikor a Nyúl másodszor oda ér ott jövök én.

Akkor nincs más hátra, mint csomag beadása és irány a busz. Szépen felcipelt minket a kilátóhoz, ahol sok-sok váltós rajtszámos társammal várakoztunk. Gyerekek, olyan kilátás volt onnan a városra, húúú, gyönyörűséges. Itt már kezdtem sajnálni, hogy nem nyomom végig a versenyt és így csak ízelítőt kapok ebből a káprázatos tájból.
Egy kis ücsörgés után elkezdtek felérni az első futók, na az arcokat elnézve, már inkább megkönnyebbültem, hogy én most ezt nem futom végig. A küzdelem mosolya azért ott lapult szinte minden arcon! Én lelkesen tapsoltam és biztattam mindenkit, jó érzés volt szurkolónak is lenni.

Ezután tudtam, hogy nagyjából egy órám van napozni és élvezni a kilátást. Türelmesen vártam, de csak nem jött senki időben. Nem teljesen értettem mi lehet, de nem aggódtam túl. Szép lassan elkezdtek jönni a futók, megérkezett az én váltótársam is, gyorsan átadta a chippet és rohant is tovább.

'Na akkor most mindent bele' - gondolta a csiga és neki indult :)
Az utam egy jó kis lejtővel indult, de nekem még ez is kihívást okozott. Hogy fussak gyorsan, de úgy, hogy arcra ne essek? Nagy nehezen, de találtam egy alkalmasnak tűnő testtartást és csak mentem ahogy tudtam. Elég hamar feltűnt a szemem sarkából, hogy mintha az egy 18-as tábla lett volna... De én szaladtam gyorsan tovább.

Meg kell mondjam, tök fasza volt élmezőnyben menni. Ez is hajtott kicsit, így szedtem a lábam,  sokszor 5:10 -es tempókkal. Mellém ért egy srác és megdicsért, hogy milyen jól csapatom :D Hát nem tudta ő, hogy bennem pár kili van csak még.

Aztán szép lassan egyre gyanúsabb lett hogy kevesebb lesz az én részem mint terveztük, de sebaj, most már akkor mindent bele, meg kell tolni. Egy minimális emelkedőt fogtam csak ki, úgy tűnik pofátlan módon a szinteket is megúsztam a maradék 4 és fél kilométeren. :)

Egy kanyar és hopp ott a cél kapu, Nyúl barátom épp elindult volna elém, de már jöttem is, "berobogtam" a célba :) Érem egy kis víz, Pátyalsónak óriás grat, hogy ilyen szépen lenyomta és milyen jó lett az időnk általa.

Nincs más hátra, mint végig nézni ahogy sorra jön be a sok-sok hegyifutó. Hihetetlen élmény első sorból végig követni a célba érkezést, azok a büszke arcok... Jajj tényleg néha olyan pillanatokat kaptam el, hogy esküszöm megkönnyeztem. Pl. ahogy felpattan egy kisfiú mikor meglátja az apukáját és a nyakába ugrik. Örülök, hogy ezt a részét is átélhettem.

Szépen sorban minden kedves ismerős befut, és sorra úgy nyilatkoznak hogy nagyon jó volt, de elég kemény. Kis pihegés, zsíros kenyér és fröccs a terv, utána indulunk.

Egyszer csak jön a Nyúl óriás vigyorral az arcán, Eperszem!!!! Elsők lettünk!

Gondolhatjátok milyen fejem lett :) Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek, hogy Páty által bele kóstolhatok a dobogózásba. Mert lássuk be, ez a helyezés nem az én érdemem, de ettől még piszkosul örülök, hogy pár hete felkérte a nyúl a csigát, hogy fussanak együtt váltót. Én is bele adtam mindent, végülis életem leggyorsabb tempóját toltam, mint valami turbócsiga :D

Lehet hatott Zenoka csigás videója? :)



Így a tervezett indulás kicsit késik, mert még dobogóra kell állnunk :) Nehéz az élet mi? :)
Sajnos már a harmadik és második helyezett páros sincs ott, így egyedül díszelgünk a dobogón a kalács éremmel és az oklevéllel:

Első sorban köszönöm kedves váltótársamnak, Pátyalsó sporttársnak, hogy megízlelhettem ezt a dobogósdít!

Márkus Istvánnak és a szervezés segítőinek hatalmas gratula, hogy egy ilyen csúcs szuper versenyt hoztak össze! Asszem jövőre is ott a helyem, reméljük már egyéniben is!

Krystáknek, Tóninak köszi a társaságot és a fuvarokat! 

Emelkedőre fel!

Debrecen után meggyőződésem volt, hogy a 4RUN sorozat 2. állomását a Szekszárdi Borvidék félmaratont sem hagyom ki. Mit nekem emelkedők, majd 21 kilométeren keresztül lesz időm megbarátkozni velük.
Aztán úgy a Vivicittá környékén elmúlt ez a nagy tettvágy, picit vissza lustultam. Persze volt bringa, torna, de a futásokat nem nyomtam úgy. Ezekben a napokban vált a maratonom is bizonytalanná, de ezt még nem kiabálom el, ezen még rágódnom kell.
Szóval végül a 21 kilométert váltóban futjuk egy kedves Futéria lakóval, Pátyalsó sporttárssal. Szép páros leszünk mondhatom, mintha a csiga meg a nyúl együtt nevezne egy versenyre :D
6.8 kilométer lesz az én részem, várom már nagyon!

Ideje volt picit össze kapni magam, így hétfőn haza tekertem, kicsit családoztam és futócuccba ugrottam. Várt a Szilas -patak és a naplemente.
Egészen más élmény a zöldbe futni, mint az aszfalton vagy kint a parkban a futó pályán.
Csicseregnek a madarak, úsznak a vadkacsák, minden rügyezik, zöldell. Eszméletlen szép.

Persze, nekem még igen sok koncentrációt igényel, hogy ne törjem ki a bokám és ne essek hasra. Ja meg a kutyák! Mit csinál az ember a kóbor kutyák ellen? Azon kívül, hogy jól megijed?

Tegnap délután is igyekeztem legalább egy minimális szintet csempészni az edzésembe. Zsolti kísért bicóval, tekeregtünk a kertes házak között reménykedtem némi emelkedőben, de érdekes mód csak a lefelé vitt mind :)
Azért beszúrtam két sprintet is a változatosság kedvéért, ami szerintem igen sikeres volt, mert 4 p/km alatt suhantam. :)
Zárásképp meg oda mentünk megint a Szilas-patak előtti emelkedőhöz és ott mentem le meg fel megdolgoztatva kicsit a szívem :)
Remélem majd megküzdök a szekszárdi emelkedőkkel is szombaton, hogy aztán büszkén fröccsözhessek ;) Majd beszámolok mindenről ígérem!