Három évvel ezelőtt ott hagytam abba, hogy a vádlim oda van, ekkor már túl voltam az ominózus Firenzei feladott maratonon, azaz jó tempóban haladtam lefelé a lejtőn. A vádlimban részleges szalagszakadás volt, amivel nagyjából elment 2016 nyara.
Ősszel úgy döntöttem, hogy nem bajlódom egyedül, edzőt keresek. Immáron 3 éve táncolok Sanyosz mester idegein. :)
Elkezdtünk együtt dolgozni, nagyon élveztem, hogy hetente megkapom a feladataim, időnként már kisebb sikerélményeim is voltak. Aztán a futás úgy döntött, hogy mégsem adja olyan könnyen vissza magát és 2016 novemberében egy térdrepedés küldött kispadra. Valószínűleg a makacs fejem okozta, hogy fájdalom ellenére végigmentem egy versenyen, illetve nekem gyanús hogy a magassarkú csizmában végig ugrált Anna számok se segítettek sokat.
2 és fél hónap telt el futás nélkül. Nagyon megviselt, nem is voltam önmagam.
2017 tavaszán újra kezdtem futni, természetesen Sanyosszal. Egész ígéretesen alakult a tempóm, szerettem az edzéseket, élveztem amikor olyan feladat is sikerült, amiről meggyőződésem volt, hogy lehetetlen.
1-2 kisebb versenyen már meglátszott az eredmény, de valahogy nem értékeltem, telhetetlen voltam. Meg is érdemlem...
Viszont elég volt egy félmaraton ahhoz, hogy jöjjenek a gonoszak a fejemben és összezavarjanak.
Mindenesetre kitartottam és gyűltek a kilométerek, persze voltak nehezebb és könnyebb időszakok, volt nagy lelkesedés és természetesen volt, hogy seggbe kellett rúgni.
2013 és 2015 után adta magát, hogy 2017 maraton. Budapest SPAR maraton. Ha itt minden sima lett volna, akkor biztos új blogpost is lett volna.
De 20-21 kilométerig ment könnyedén és mosolyogva, nagyjából 6 perces tempóban. Már kezdtem azt érezni, hogy na most learatom a gyümölcsöt. A lófaszt Mama.
Innen kínlódás, majd Rókatündért játszva, nem is egyszer, hanem sokszor tulajdonképpen 2 percen múlott a PB. Csak azért küzdöttem be magam, mert egyrészt Dorci várt, másrészt ha feladom, többé nincs maratonom, az tuti.
Talán nem meglepő, hogy ezután nem 2 hetes, hanem több volt a maraton utáni depi. Aztán valahogy csak összekaptam magam megint, köszönhetően a Runberriesnek, Tamásnak és Sanyosznak is.
2018 azért teljesítette egy futó álmom. Páros BSZM. 194 km 4 nap alatt ketten.Szerettem. Időben én nyilván sokkal többet használtam, de kilométerben azt hiszem öttel lett több Tamásé. Utolsó nap kivételével szinte könnyedén vettem az akadályokat. De Rókatündér a 4 napon mindenképpen bejelentkezett. Fene a pofáját.
Erről az évről nagyjából ennyit. Ja, hogy márciusban volt BSZM? Hát igen, áprilisban odabenn a fejemben megint elkezdtek hangoskodni, ráadásul mindezt a Vivicitta félmaratonon, szerencsére mellettem volt Ildi (ezúton is hála neki). Addig pánikoltattak odabenn, míg valóban eldobtam magam oldalra. Persze így utólag sem mosolygok rajta és többé egy verseny sem ér kórházba véget és pont. Amúgy nem derült ki, hogy mi volt a baj, ezért én magamat okolom, illetve a fejemet.
Ezután 3 héttel Salzburgban futottam volna maratont, de talán érthető módon egy óvatos kis FM lett belőle.
Kicsit elfáradtam és bedurciztam a történésekre és nyári futószabadságra mentem, időnként persze csak futottam, de nem sokat. Tétlen sem voltam azért, kedvenc Edzőnénimmel, Bogyóval növesztettük az izmaim.
Szeptember körül egy maratoni nevezéssel hoztam magam vissza, legalábbis a lelkesedésem. 2019.03.29 - MaratonFüred. Jó lesz az!
Szorgosan gyűltek a kilométerek, mikor november végén jött a hír!
2019.09.29. - BERLIN MARATON
Az örömhír percek alatt duplázódott, mert Tamást is kisorsolták! Szinte hihetetlen, azóta is!
Persze, nem is én lennék, ha teljesen gördülékenyen ment volna egész télen a felkészülés, de azért igyekeztem, amikor csak lehetett. Tél vége fele meglepett, hogy a dokumentált kilométereim átlépték a 10 ezret, pár éve ez mennyire elérhetetlennek tűnt.
3 héttel a maraton előtt 34 kilométer tesztfuti is jól sikerült, úgy éreztem pont egy maratonra készen állok.
2 nappal a maraton előtt lázas lettem, nem kicsit, nagyon. Nem futottam, nem futhattam. Elengedtem, megint.
Itt tartunk most, de egy biztos:
Kirúghat ez a futás párszor az ajtón, én úgyis visszamászok az ablakon!
