Formába lendülés indul!

Engem is megihletett a futo.blog aktuális témája..

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de rám jellemző a téli raktározás minden évben. Nem sajnos, nem a spájzba, hanem magamra. Egy kis cuki zsírréteg itt-ott...
Na idén is pont így jártam. Nem kell itt semmi durvára gondolni, de ahhoz képest hogy végig futottam a telet, hát tök nem lett volna erre szükségem. Olyan egyszerű lenne, ha a futások mellett bátran ehetnék bármit. De nem. Most sem zabáltam össze vissza, de azért nem fogtam túl szigorúan magam.
Szóval úgy egy hónapja a futás mellett, elkezdtem jobban figyelni a kajára és ugye jött a szerelem is... Pisztácia személyében. Már csak vele járok dolgozni amikor csak tudok, így 1 hónap alatt 300 kilométert tettünk meg együtt.
És ha már formálódás, akkor torna. Így jött képbe a NTC, Nike Training Club. Amit azért is szeretek nagyon, mert az Ipodra le tudtam tölteni egy alkalmazást, így bármikor bárhol válogathatok a sok - sok edzés közül. Ráadásul tele van olyan összetett gyakorlatokkal, ami egyszerre mozgatja meg több testrészem is. Nem mondom, hogy könnyű, tegnap pl. vissza sírtam Rubint Rékát, mert egy két gyakorlathoz képest az ő kínzásai már pihenésnek számítanak :)

Egy kis ízelítő:



Még javában az elején tartok, de ennek ellenére már úgy tűnik, egész jó úton haladok. Mérlegem nincs, szóval nem tudom ezt most számokkal alá támasztani, de kis Férjem látványos változást lát. Akkor valami csak történik nem? :)

Vivicittá félmaraton 2011. - egy elbaltázott futás története

Ahogy már beharangoztam, nem ez volt életem legjobb futása... Sőt!

Előzmények:

De most ne szaladjunk ennyire előre.

A gondok úgy 3 hete kezdődtek, mikor egy makacs vírus kezdett velem szórakozni. Nem volt elég erős, így csak némi torokfájást és hőemelkedést okozott, ami arra pont jó volt, hogy csak olyan félgőzzel tudjak bringázni meg futni.

De aztán kiderült, még jobb lett volna ha pihenek, mert így vírus vs. Viki =1 : 0. Na mindegy, nincs mit ezen sokat rágódni, kénytelen voltam pihenni és küzdeni az alig lázzal, hasmenéssel, torokfájással. Nem is lenne ezzel baj, de ki készül helyettem a félmaratonra? Hát nyilván senki :(

Mire már minden rendben lenne, még egy durva bokafájdalom kopogtat be, de nem érdekel. Nem hagyom magam, inkább megpróbálom a futást, hátha csak a gyaloglás nem esik jól neki. Igazam is lett, 15 kilométert sikerül legyűrnöm, pont jó főpróbának. Aztán egy reggeli futás és a 6É, már 32 kilométert gyűjtök be a hétre... Lehet ez már túl sok, de az éjszakai futást nem hagytam volna ki.

Az utolsó napokban nem ment jól a kajálás és erősen felgyorsult az anyagcserém is, így már tudtam hogy féltankkal kell indulnom...

Szombat éjjel szegény Lánykám nem aludt jól, folyamatosan felsírt, hívogatott. A versenydrukk is bennem volt, szóval aludni sem aludtam sokat.

A verseny:

Szokásomhoz híven, 20 perccel dél után kavarogtam a tömegben, hogy most hova is kell mennem? Hol lesz a Futéria találka?? Telefonos segítséghez folyamodtam. Olyan jó sokan voltak már, a nickekhez most már kedves, mosolygó arcok párosulnak. Mindenkivel sikerült pár szót váltani, közben elkezdek pakolni, mert az idő megy, nagyon megy. Runka a frissen műtött lábával vadul fényképez és mosolyog, hihetetlen :)  Egyszer csak elindul mindenki, gyorsan felkapom a táskám, megyek Runka után, befűzöm jöjjön velem ruhatárba. Hoppácska, eszméletlen nagy sor van. Ha ezt végig álom, akkor tuti a 10 perc hátrány.. Próbálom leplezni ijedtségem, de hiába Run egyből mentségemre siet, felajánlja majd ő lesz a táska őrző! Kösziii!

Na most már tényleg csak percek vannak hátra, ideje beállni...  A távolságot jól tükrözi, hogy konkrétan nem látom a célkaput, csak gyanítom hogy jó helyen vagyunk a tömeg végén. Itt hív wetike és Tóni, de mire vissza hívnám őket már teljesen esélytelen a találkozás, ezúton is bocsánat, elszúrtam ezt a  részét is :D 

Igazából itt már nem izgulok, az esélytelenek nyugalmával várom a vesztem. :D

Rajtpisztoly dördül, mi várakozunk.... Még egy centit sem mozdulok amikor Péter Ati közli, már több mint 2000 -en a pályán....

Aztán elindul a tömeg, velük együtt én is. Az első két kilométer észre vétlenül múlik el, 6 perc alatti ezrekkel megyek. Picit vissza lassítok, mert egyre hangosabb az ördög a fejemben, hogy valami nem jó, ez nagyon fárasztó, álljak meg, semmi értelme, túl sok van még hátra. Míg agyalok, szépen haladok és időközben elhagyjuk a vivicittásokat is, ok elkanyarodnak másfelé. 

Leérünk a Duna partra, ahol hosszú kilométerek várnak ránk. Itt először olyan jól megy minden, azzal szórakoztatom magam, hogy a szembe jövő futókat  (akik előttem vannak a mezőnyben) lesem és keresem az ismerős arcokat. Ezzel remekül megy az idő, még a végén nem lesz itt semmi baj.

Talán a 9. kilométernél tartok, amikor már nagyon bánt a szél és beszorul a levegő, elfogy az erőm. Na innentől szenvedek nagyon, és már csak a frissítő pontokban és a szőlőcukorban bízom. Erős a késztetés, hogy álljak meg, üljek le a földre és várjam be a buszt. De a felén túl vagyok, innen már csak visszafelé kell számolni! És különben is Dorka lánykám éremmel készült, hogy adja oda ha nem érdemlem meg? Na meggyőzőm magam, hogy menjek ameddig csak bírok és előbb vagy utóbb, de tuti beérek, vagy beérnek ( a záróbusz).

Nem tudom jobban részletezni a küzdelmem, nincs is értelme, nagyon szenvedtem, de szép lassan haladtam. Egy - egy ismerős intése lendületet adott ideig - óráig, de én megállni akartam és leülni! Mindig kitűztem magamnak egy kisebb célt, ha majd elérem a 12-öt, onnan már nem sok a 15 és akkor már olyan kevés van, ott nem lehet feladni. Ha meg már a 18. kilométerhez érek, onnan fél lábbal is, hiszen múltkor is ott durrant szét a vízhólyagom. 

Így vonszoltam magam, míg a nyugati felüljárón a 2:15-ös iram futok beértek, velük Forgi is, aki igen csak megijedt hogy mi lesz velem, szóval nem festhettem jól. Itt megint feltűnt Saci néni, aki vadul biztatott mindenkit! Azt mondta ne aggódjunk a kezünk előre visz minket és csak menjünk!

17 kilinél kiszúrom az Unokatesóm, Gabit aki bringás kísérő minden BSI rendezvényen. Ő is látja hogy nem vagyok toppon, vízzel kínál és felajánlja ugorjak a csomagtartóra, ha nagyon nem megy. Hát esküszöm elgondolkoztam. :)

Másfél kilométerrel a célkaputól felhívom Zsoltit, ne aggódjanak majd jövök ám, csak szar az egész. Halál nyugodtan belegyalogolok megint, már nem megy semmi. A könnyeim jönnének, de nem engedem.

A cél előtt nem sokkal feltűnik a kicsi családom, édesen integetnek, még pár lépés és itt a kapu, hát csak megcsináltam, beértem, lefutottam, megküzdöttem. 2:19 lett a hivatalos időm, konkrétan 8 perccel gyengébb a debreceninél... Mondjuk ahhoz képest, amennyit bele sétáltam, meg a frissítők, nem is olyan rossz.

Átveszem a befutó csomagot, és már ott is vannak Férjem és a Lányom. Itt kibuggyan az elmúlt két óra félelme, feszültsége és jönnek a könnyeim. A kaja hiány erősen megmutatkozik a dekoncentráltságomban, Zsolti csinál helyettem mindent, vízzel és banánnal próbál gyorsan helyre rakni. Megnyugszom, Dorci csoda szép érmet akaszt a nyakamba, annyira édes!! Megtalál Tóni is, akin persze a fáradtság halvány jele sem mutatkozik, pedig megint nagyon jó időt tolt. Grat!!

Magamat rendbe szedve megkeressük futéria lakóit, akik vidáman várnak. Itt óriás meglepetés, hatalmas önfegyelemre van szükségem, hogy ne sírjak megint, ugyanis Runka is érmet akaszt rám! Hát úgy tűnik csak megérte! ;)

Szeretnénk minden kedves futótársamnak (nem merem elkezdeni felsorolni, nehogy valaki kimaradjon) gratulálni ezúton is, nagyon ügyesek voltatok mindannyian! Remélem még fogunk sokat együtt futni! Ugye ? :)

Runkának külön köszönet mindenért, nagyon drága vagy hogy így végig izgultad, fényképezted velünk!

U.I.: ....Tanultam az esetből, szóval egy leckének bizony kellett ez is :)

GARMIN:

Ott ahol a 6 -os megáll, az UTOLSÓ 6É.

Ahogy írtam is, jó ideje szemezgettem ezzel az éjszakai futással. Pár hete jött a hír, hogy itt a vége, ez lesz az utolsó... Na nem is kellett több, megbeszéltük Tónival ott a helyünk!

Nem mondom, hogy könnyen indult a péntek estém, de igyekeztem össze szedni magam. Utólag is elnézést Zsoltitól és a többiektől, hogy nem voltam valami könnyű, mosolygós társaság lent Afriban. Igazából már nagyon vártam, hogy induljunk, mert tudtam az pikkpakk rendbe rak és már mosolyogva jövök vissza. Befutott Tóni is, átöltöztünk, egy kis citromos sör és már indultunk is.

A villamoshoz kikocogtunk, és talán az utolsó járattal meg oda döcögtünk a Móriczra. Ott egy kis helyben futás, hogy ne fázzunk és pacsi a fórumtársaknak. Forgi próbál még nekem jegyet szerezni, de kiderül már rég elfogyott: Sokan voltunk, úgy tűnt mindenki hozott magával még egy embert :)

Játékszabály ismertetés és kis fényképezés után, 00:32 kor útnak indul a sok futócipős kukás-mellény. Nevetgélünk, viccelődünk, a megállókat hangosan kiabáljuk, nagy a vidámság. Még az arcunkba zúduló homok sem rontja kedvünket, pedig rendesen ropog a fogunk között. Pár perc után elkezdem érezni, hogy mennyire jó, hogy eljöttem. Néhány megálló után észre veszem, valahol elhagytam a rossz kedvem. Remélem senki nem találta meg!

Olyan lazán futunk, hogy simán tudunk közben beszélgetni is Tónival, igaz így egyszer csak észre vesszük, hogy szinte legutolsók vagyunk :)

Az emberek dudálnak integetnek, fütyülnek nagyon tetszik nekik, hogy mi ilyen őrültek vagyunk. Ki rummal kínál, ki velünk fut pár méteren, de olyan is akad, aki a csupasz fenekét rázza nekünk :D De péntek éjjel ugye jó a hangulat a városban :)

Széna tértől egy sprintet nyom mindenki, én akárhogy is szeretném nem tudok gyorsulni, a szél legyőz.
A csapat tervez visszafelé utat is, de erről lebeszélem Tónit ( bocsi!!), nem szeretném kicsinálni magam a vasárnapi félmaraton előtt.

Moszkva tértől Africafe olyan 4 kilométer, ezt félig kocogva tesszük már meg. Tóni suhanna még simán, de én már fáradok.

Mire vissza érünk, szinte bezár a hely, pedig még csak negyed 3. Zsolti édesen megvárt, még koccintunk egyet a nagy izgalomra és irány az ágy! Mert a vasárnapi félmaraton vár... Éreztem már a vesztem, de erről majd bővebben a Vivicittá beszámolóban hamarosan!



Fantasztikus élmény volt sajnálom, hogy pont az utolsó alkalommal csatlakoztam. Nagy köszönet a szervezésért!

Zsoltinak köszönöm h. kitartott addig, Tóninak meg köszi a testőrködést!

Doktor úr, kérem!

Sikerült a interneten újra megtalálni a kedvenc netdokimat. Rögtön kaptam az alkalmon, írtam neki, hogy maratonra készülök és megkérdeztem a véleményét a kardiológiai kivizsgálást illetően.
A következő választ kaptam:

Kedves Viki Örülök, hogy segített az ablatio. Azért a versenyzéssel csak óvatosan. Tessék Káliumot és Magnéziumot pótolni minden alkalommal. Ásványvizet kell fogyasztani. Ha eddig nem volt baj, most már nem várható, hogy bármilyen kellemetlen következménye lenne a kezelt ritmuszavarának. Viszont az időszakos kardiológiai ellenőrzése nem luxus, hülyeséget beszélt a kolléga.

Engem megnyugtatott, de természetesen folyamatban van a kivizsgálásom intézése is.

2011.04.08. éjfél - Nekem első, de az utolsó 6É

Egy ideje, már birizgálta a csőröm, hogy biztos jó móka lenne pár bolonddal együtt, az éjszaka kellős közepén futkorászni a villamos síneken.
Most már nem húzhatom tovább, mert eljött az utolsó alkalom...


Nézzük a hivatalos leírást:

Örömhír: Május 1-től ismét járnak éjszaka a 6-os villamosok! Vége a 906-os buszon szorongásnak.
Gyászhír: Május 1-től ismét járnak éjszaka a 6-os villamosok! Vége a 6É futásnak.

Már voltál 6É futáson és szeretted?
Még nem voltál 6É futáson, de kipróbálnád?
Itt az utolsó lehetőség: az 53. 6É futás.

Gyülekezés az utolsó 6É futásra: 2011. április 8, 24:00-tól
Futás indul: 00:32-kor

Mivel április van, a hosszabb távokra hitelesített futóknak retour! (even óllágeM: rét anézS!)
Futva, bringával, Kangooval vagy görkorival.
Egyedül, barátokkal, kutyával, csattogós lepkével.
Gyere el!

Gyülekező péntek éjféltől a Móricz Zsigmond körtéren (találkozó a sínek végénél, a megállóban), indulás 00:32, megjelenés láthatósági mellényben!

A futást rossz idő esetén is megtartjuk!

A 6É futás meghatározása
A 6É futás nyitott, magánkezdeményezésű örömsport-esemény, útvonala a budapesti hatos villamos sínpályáját követi. (8,6 km)
A 6É futás minden hónap 2. péntekjén éjfélkor kezdődik a Móricz Zsigmond körtéren (találkozó a sínek végénél, a megállóban), és a Moszkva téren ér véget.

Részvételi feltételek
1) a 6É futás térítésmentes; regisztráció, nevezési díj nincs.
2) a 6É futáson önkéntesen, saját felelősségére vesz részt mindenki.
3) a 6É futás pártpolitikától mentes esemény.
4) a 6É futás résztvevői vállalják, hogy a közrendet nem zavarva, a zárt sínpályán, a villamosnak szóló közlekedési jelzéseket betartva, egy csoportban, egyenletes tempóban (kb. 7 perces kilikkel) futnak.
5) a kezdő vagy gyengébb futók motiválása végett nem elvárás a teljes táv teljesítése. Be- és kiszállni a villamosmegállókban lehet.
6) a 6É futáson csak láthatósági mellényt viselve szabad részt venni.

Kialakult szokásaink:
JEGYEKET, BÉRLETEKET - szabályosan "utazunk". Elindulás előtt saját jegykezelő berendezésünkkel kezeljük saját készítésű vonaljegyeinket. A "kemény mag" éves bérletet is válthat. Ennek feltétele a saját fényképes bérletigazolvány elkészítése.
A MEGÁLLÓ NEVE - a megállókba érve az elhangzó 'A megálló neve?" kérdésre a csapat kórusban kiáltja az aktuális megálló nevét.
FUSS FORREST! - számon tartjuk, mikor hangzik el először az obligát bíztatás.
NEW YORK, NEW YORK - A szépen felújított New York Palotához érve elénekelünk néhány taktust Frank Sinatra örökbecsű dalából.
SPRINT - az utolsó megállót (Széna tér - Moszkva tér) mindenki a tőle telhető legnagyobb sebességgel futva teszi meg.
61É ÉS TÁRSAI - A Moszkva térről az egy irányba menők kisebb csoportokban - ki futva, ki sétálva, ki autózva - együtt mennek tovább, hazafelé.


Na kedvet kaptatok, ugye?