Futóklubbunk jelenti: Piknik a parkban.

Hétvégén összejöttünk páran, most kivételesen nem csak futottunk, hanem beszélgettünk, tervezgettünk, ittunk és ettünk is. Gyönyörű szép időnk volt, és a pad egy hamar megtelt gyümölccsel, mogyoróval, sütivel, üdítővel szendviccsel. Elsőre úgy tűnt, hogy kicsit kevesen jöttünk össze, de később is érkeztek még csatlakozok és egy házaspár is kedvet kapott hozzánk, szóval így utólag számolva  legalább 20 körülre ugrott a létszám.


Ovisaink kisiskolásaink is egyre lelkesebbek, Zsoltika a legfiatalabb a sulisok közül múlthéten tök simán lefutott 7 kilométert, olyan tempóban, hogy alig tudtuk követni :)

Péter hozott nekünk fekete áfonya levet, aminek olyan sikere volt, hogy többen nem győztünk repetázni. :)

Átbeszéltük a terveinket, közös versenyeket, ami biztos, hogy júniusban több csapattal megyünk a maraton váltóra! Nagyon lelkes volt a csapat! De kisebb versenyek, bicózások is felmerültek, ha aktuálisabb lesz ezeket pontosítjuk majd!

Beszéltünk arról is, hogy annyira jó, hogy ennyire vegyes a csapat, teljesen kezdőktől egészen a maratonra készülőkig vagyunk. Így tényleg szinte mindenkinek akad társa a saját tempójában. Most is csatlakozott egy nagyon lelkes új tag Klaudia és két fia. Így négyen mentünk egy kört, és ahol a pici fiú elfáradt sétáltunk egyet. Közben integettünk azoknak akik velünk szemben jöttek a csapatból. Ezért szeretem ezt a pályát, mert ez itt olyan könnyen megoldható.


Valószínűleg gyakoribbá válnak a hétköznapi közös futások is, így bátran ossza meg mindenki ha a közelben fut, mert esélyes hogy akad társa majd a csapatból. Nagyjából a d.u. 6 óra már jónak tűnik.


Volt tombola is és a gyerekek kisorsolták a 3 szerencsést! Gratulálunk nekik itt is! :)

Palásty Ágika a nyereménnyel.

Háromsitz Zsoltnak az 1-es szám hozott szerencsét. :)

Zsótér Ferenc a nyereménnyel :)

Remélem még sok hasonló mókában lesz részünk! :)

Két keréken járunk

Hú már mióta akartam erről is írni. Tudjátok tavaly tavasz óta nagy kerekező lettem, lettünk. Nagyon imádom! És hihetetlen, hogy Dorci is mennyire szereti, ő is mindig azzal jár oviba és már nagyon ügyesen tud haladni, lassan eljött az ideje, hogy még nagyobb bringát kapjon. Múlthéten például, a ligetben összejött egy kicsit a család és képzeljétek el Dorci be és hazafelé is végig tekerte az utat, 20 kilométer és természetesen a ligetben is kerekeztünk ide-oda. Nagyon büszke voltam rá, olyan kis ügyi-bogyó!

Szépen terjed a baráti körben is ez a kerékpározni márpedig tök jó dolog. Zsolti kezdeményezésére hétről hétre, össze jövünk páran és van hogy  a városban tekerészünk, kicsit barátkozva a forgalommal, de a hosszú hétvégén elvonatoztunk Nagymarosra és onnan tekertünk haza. Nagyon jó móka! És tényleg tök jó, ahogy egyre többen kedvet kapunk és már hosszú kígyó sorban haladunk az utakon! Azt hiszem, elég aktív hónapok elé nézünk! ;)

Ja és mutattam már milyen szép lett Pisztácia?

Az elmaradt léböjt beszámoló

2 héttel ezelőtt végig csináltam a Dr. Steinberger  méregtelenítő kúrát. Még a félidőben jöttem is lelkesen, aztán elmaradt a befejező poszt. Igen, el vagyok maradva sajnos blog ügyileg. Nehezen is élem meg hogy munka időben dolgoznom kell, ahelyett hogy írhatnám a blogom :))

Szóval, ott tartottunk, hogy szerda minden szuper, ananászlé, energia, szóval sima ügy minden. Csütörtökön sokkal nehezebb helyzetbe kerültem, mert nem a megszokott kis munkanapom várt rám, hanem sajnos egy temetés. Megmondom őszintén tartottam tőle, hogy el ne ájuljak, lelkileg nagyon felzaklatott az egész és még rátett a lapátra, hogy pont egy éve március 8-án temettük Apukámat is.
De nem volt semmi gond, és mosolyogva végig ültem a szívszaggató szertartást követő fogadást is. Ahol nagyon szépséges szendvicsek, finom üdítők, kv és bor volt a kínálat. Irtó kellemetlen volt, 100x is elutasítani, de hős voltam megcsináltam :)
A délutánt végig mászkáltuk Tesómmal és Barátnőnkkel, itt éreztem először, hogy ajajj kezdek szédelegni. Még végig néztem ahogy bedobtak egy - egy gyümi salit. Sőt este a kis családomnak sütöttem egy adag finom almás-csokis muffint is. De még mindig nem volt drámai a helyzet. ja és a céklalé teljesen finom volt!

Pénteken már azzal a tudattal keltem, hogy itt a vége, megcsináltuk :) bent a kedves kollégák elhelyeztek némi csoki adagot az asztalomon nőnap alkalmából, de nem pakoltam el, tudtam, hogy már csak egy kicsi és vége. A sárgarépalé nehezen ment le és  már a rozskenyeret is tökre untam. Igaz péntekre már kiflit vettem, fő a változatosság. Viszont már semmi fázás és simán ment a bringázás is, szóval nem éreztem azt hogy világ vége lenne. Aztán tekintettel arra, hogy másnap egész napos tekerés és aznap Zsolti finom vacsival várt, pár órával előbbre hoztuk a végét és este már óvatosan ettem csirkeszárnyat, salival. Na jó meg óvatosan egy kis bort is ittam :))

Összességében én nagyon örülök, hogy megcsináltam, egyrészt százszor könnyebb volt mint sejtettem, másrészt rá ébredtem mennyire nincs szükségem a kávéra például, vagy a minden napi csokira, meg egy csomó más egyébre sem. Persze azóta eszem rendesen, de sokkal ügyesebben, napi többször, sokszor saláta husival, meg estére már semmi. Persze van hogy huncutkodom, de azért jóval ügyesebb vagyok.

2-3 kg amit segített ledobni.

Én ajánlom másnak is biztos vagyok benne, hogy jót teszünk vele magunknak! Holnap amúgy a csoda szép parkban piknikezünk és a tombolán 3 ilyen csomagot lehet majd megnyerni, szóval gyertek, adjátok meg az esélyt magatoknak!

Főszerepben: Szombathy Dóra, BSI csapat tag :)

Név: Szombathy Dóra
Szül: 1976.08.30.
Jelenleg GYED-en vagyok egy 3.5 és egy 1.5 éves kislánnyal:)

Azok közé tartozom akik nem súlyproblémák miatt kezdtek el futni. Saját magam legyőzése és a kíváncsiság hajtott, hogy csupán akaraterő és kitartás révén mire lehetek képes, hova juthatok.

A sport mindig is része volt az életemnek, bár csak hobby szinten. Leginkább a fit-box jellegű edzéseket kedveltem. A futást a férjem szerettette meg velem. Mivel ő atléta volt, ezért nála a sport a mindennapok részét képezte. Kezdetben a futással való próbálkozásaim kudarcba fulladtak, mivel a térdem nem bírta ezt a fajta mozgást. Később megpróbáltam futópadon, ahol szerencsére nem voltak ilyen jellegű problémáim, bár a futás akkor még csak az edzés előtti bemelegítés részét képezte. A gyerekek születésével a sport egy picit háttérbe került, de második lányom születése után(2011 év elején), kellett egy kis kapcsolódás a minnenapok taposómalmából és ehhez a sportot választottam. Először csak heti 2 majd 3 alkalommal edzettem. Az igazi nagy áttörést a 2011-es Ultrabalaton verseny hozta. Kísérőként részese lehettem annak a fergeteges hangulatnak ami egy ilyen versenyt körülölel és eldöntöttem, hogy a következő évben én is át szeretném élni mindezt versenyzőként. Ezután már nem volt megállás. Egyre komolyabban edzettem, ugyan még mindig csak futópadon...de egyre hosszabb távokat teljesítve. Próba-szerencseként beneveztem a NATO futás 10km-es távjára amit sikerült 55:11 perc alatt teljesítenem. Ez a sikerélmény hatalmas lendületet adott. Attól a naptól kezdve szinte mindennap kint vagyok a Rákos-patak partján és taposom a kilométereket. Egy évig teljesen egyedül készültem, de úgy éreztem ahhoz, hogy komolyabb fejlődésnek induljak szükségem van külső segítségre. Megkértük egy barátunkat, aki profi futó, hogy készítsen nekünk edzéstervet és az év eleje óta ennek segítségével készülök, ennek köszönhetően gyors fejlődést értem el. Leghosszabb távom eddig 22km. A félmaratoni távot már 5x lefutottam és most hétvégén sikerült egy második helyezést elérnem (1:55:13) a Duna Menti Zöldsport Fesztiválon. Felkészülésem első célja az áprilisi Vivicitta félmaraton, ahol szeretnék a mostani időmnél jobbat futni. Majd ezt követi a Velencei-tavi futóparty 28km-es távja, Ultrabalaton 5 fős csoportban és ősszel a Maraton. Ahhoz, hogy ezeket elérjem igyekszem minden lehetőséget megragadni a felkészüléshez és ehhez nyújt segítséget a XVI. kerületi futóklub és a helyszín, gyerekkorom játszótere a Tanácspark. Bár sokszor nem tudok részt venni a közösségi futásokon, mivel a férjemmel mindketten futunk, nehéz összeegyeztetni, hogy időben leváltsuk egymást a gyerekeknél, de sokszor futok a parkban és környékén.

Főszerepben: Németh Péter, BSI csapat tag :)

Adataim:

név: Németh Péter
születési dátum: 1978.06.12.
munka: Műszaki igazgatóként dolgozom egy magyar tulajdonú mérnök irodánál



Magamról:

Ha jól számolom, akkor futni kb. 3 éve kezdtem el, a motiváció pedig a 120+ kg volt, vagyis hogy ne ennyi legyen. Ezt fél év alatt sikerült letornázni a futással és diétával 95 kg-ra. De itt a futás még csak kényszeres rossz volt, egy eszköz, amivel fogyhatok. Egyáltalán nem éreztem, hogy olyan nagyon élvezném és hú de jó hogy futok.

Ennek meg is lett a következménye, a heti 3-4-szeri 5km-es futások szépen elkoptak és én meg vissza 108-ra. Tavaly tavasszal megint megszületett az elhatározás egy kis vasárnapi intenzív osztály látogatás után, hogy újabb „programot” indítunk és futás újra vissza a mindennapi tevékenységbe.

Azóta futok amennyire tudok rendszeresen. Kisebb célkitűzések voltak (10 km), vannak (gyorsítás).
Versenyekre menni még nem cél, nem is lesz valószínűleg (eddig 2 befizetve, 1 tervezve) .

Amire viszont büszke vagyok:
Leghosszabb futásom eddig: 12 km
Perc/km-ben már megy 5:25, az átlag is 6 alatt
És amióta regisztrálom a futásaimat (2011.okt), eddig egy hét sem maradt ki:

Többnyire a Népligetben futok, Budapesten az egyik legjobb hely futni, nyugis és nem kell aszfalton futni, de mióta rátaláltam a XVI. kerületre, a parkra és az ottani társaságra, azóta oda is. Hosszú távú cél a félmaraton, de ehhez már edzésterv és több elszántság kellene, amit most még keresünk.
Ja és november óta már azért futok, mert szeretek futni.

Félidő

Már a felén túl vagyok, kevesebb van hátra mint előre :) Ahogy néha egy nagyobb távnál, most is ezzel biztatom magam, bár meglepően jól vagyok.

Bele vágtam az 5 napos méregtelenítésbe, Dr. Steinberger féle. Hogy mi miatt? Egyrészt kíváncsi voltam, mennyire lehet bírni, milyen a hatása, hogy élem meg ezt az 5 napot. Másrészt Péter felajánlotta, hogy ő ad nekem egy dobozzal, teszteljem le. És igazából DK postja hozta meg a kedvemet. És az sem lenne utolsó szempont, ha ez adna egy löketet a kis feleslegem eltüntetéséhez. Persze lehet már ezzel is fogok fogyni, sőt... de inkább abban bízom hogy ezután a hét után könnyebb lesz, sok folyadékot inni és naponta többször keveset enni. Meglátjuk.

Szóval hétfőn azzal ébredtem, hogy akkor se kv, se semmi, csak egy pohár víz! Megmondom őszintén már a kv hiányától féltem, de szép lassan kezdek rájönni, hogy semmi szükségem rá :) Az első napi lötyi ZÖLDBÚZAFŰLÉ, napi ötször másfél deci, mellé max7 szelet rozs kenyér. (mármint összesen) Hát tök fini volt komolyan, ezt máskor is szívesen innám. Éhség csak késő este jelentkezett, fejfájás, szédülés semmi. Jó, én készültem ilyenekre na :) Mozgás csak bici volt, azért azt hazafelé kicsit megterhelőnek éreztem, igaz tekertem is szorgosan, mert Zsoltival együtt jöttünk haza, ilyenkor mindig igyekszem nagyon gyorsnak tűnni.
Viszont a pékségben mindenféle finomságot szerez be Zs., de kárpótlásul finom ropogós friss rozskenyeret kapok, hogy tudok neki örülni, már a baconos péksüti látványa sem zavar. :)

Ami kellemetlen volt, az a fázás. Utcán, bent, otthon... mindenhol fáztam. DE azért ez is túlélhető. És ami nehézséget okozott a 3 liter víz elfogyasztása. Egyszerűen nem győztem inni, de még mindig csak 2 liter, azért estére nagy nehezen össze jött a 3. Éreztem is, kb. fél óránként jártam mosdóba :)

Zöldséglé + rozskenyér

Kedden, frissen kipihenten ébredtem, nem volt éhség meg semmi. Megint mikor beértem akkor álltam neki a reggelinek. Hú, gyerekek, ez a Zöldséglé, na ez nagyon nem finom. Erősen elnyom mindent a paradicsom íze, de van benne hagyma, zeller, káposzta és azt hiszem répa is. Na sebaj, leküzdöm azért :)
Összességében hasonló mint a hétfői nap, semmi különös nehézség nincs, nem zavar a kollegáim részletes beszámolója a csoki öntetes piskótáról és az óriás adagokról sem. :) Fázom, még mindig fázom.
Otthon újabb kihívások elé nézek, újabb adag érkezett a pékségből, különféle kiflik, sütik, finomságok. Érdekes eddig nem volt ez minden napi szokás, most ez extra kihívás nekem?? sebaj, miután mindenki bekajált kiülök és nagy nehezen leküzdöm az utolsó adag zöldséglevet, közben már csak a másnapi ananászlé tesz boldoggá. De még mindig teljesen rendben vagyok. Fog ez menni.


Mai napon energikusan ébredtem, vígan kerekeztem befelé és mára a fázás is megszűnt. Az ananászlé isteni finom, egész nap innám azt :) De muszáj beosztani :)

Amit eddig megfigyeltem, hogy már sima ügy a 3 liter víz, sőt tegnap szerintem bőven 4 felett ittam. Sokkal éberebb vagyok, nincs ez a nagy álmosság roham, ami napjában többször rám szokott törni.

Péntek este jövök és elmesélem milyen lett a második félidő :)

Csapatban az erő!

Szép lassan kezd egyre világosabb lenni, hogy a futás még sem annyira magányos sport.

Hol is kezdjem? 2010 eleje felé keveredtem az edzésonline oldalára és szép lassan kezdett egyre több ismerős, segítő társ körül venni. Aztán a futáriás csapat, szép lassan kis családdá alakult, nagyon sokat segítjük, támogatjuk egymást, nyomon követhető egymás csodálatos fejlődése. És tudjátok néha csak azért is lemegyek, hogy nehogy valaki megkérdezze miért nincs ma semmi az edzés naplómba? És hihetetlen jó érzés, hogy mindig dicsérnek, biztatnak és erőt adnak. Rengeteget számít. Ahogy az is, hogy végig nézem a többi futó barát edzéseit, hogy hű, milyen ügyes, milyen kitartó, hogyan fejlődik. És higgyétek el itt pont olyan értékes tud lenni az első 5 kilométer, mint egy maratoni vagy ultra táv!

Másik hihetetlen szép kis sztori, amit szerintem mára minden futó ismer, és nagyon büszke rá. DK Gergő története ahogy pikk-pakk egy magányosan futó srác egy példaképpé, egy  egyre csak bővülő csapat atyjává nőtte ki magát. Szerintem már megszámolhatatlan mennyi kezdő futónak adott Gergő erőt és bátorítást, aztán hónapokkal ezelőtt már megszületett a DK csapat, ami napról napra bővül és itt már együtt segítik, támogatják egymást a tagok. Rendszeresen közösen futnak, edzenek és ott is nagyon sokat segítenek egymáson. Én is örülök, hogy a csapat tagja lehetek, még ha leginkább csak online formában is.

És most hogy már 1 hónapja futunk együtt a kis 16 kerületi csapatunkkal, leírhatom, hogy nagyon büszke vagyok rájuk és már meglátszik a rendszeres futásainknak az eredménye. Pár példát meg is említenék. Általában a parkban adott, hogy a körök számában mérjük a teljesítményünk. 1 hónappal ezelőtt Viki, a 4 gyerekes anyuka eljött és szakadó hóban végig futotta, de inkább picit küzdötte az első körét. Most vasárnap már 4 kört futott végig! Edina, akinek a bemelegítésekért ezúton is köszi, első alkalommal 2-3 kört futott, vasárnap már meg sem állt 10-ig, és nagyon büszke volt magára, jogosan! Laurának sem okozott már gondot a 10 kör, de a térde miatt inkább megállt, majd fokozatosan terheli csak. A fiúk Tamás, Zsolti is egyre jobban bírják, Péterről nem is beszélve, aki egyértelmű hogy a maratonig meg sem áll.
És több csapattárs mondta azt, hogy ő bizony csak azért kelt fel, mert tudja kint leszünk és akkor bizony jönni kell, nincs mese! Ezért mondtam, hogy hétköznap is megbeszélhetünk közös alkalmakat, mert bizony ez engem is motivál!

Szóval hajrá mindenkinek, csapatban könnyebb!