26. Nike félmaraton - Egy elpancsolt PB :)

Remélem nem zavartam össze senkit a címmel, mert hogy nem lett se 120 perc,  se egyéni csúcs. Igen konkrétan elpancsoltam most ezt a futást. És tudjátok mi a legjobb? Hogy egy cseppet sem bánom. :) Végig élveztem az egészet. És jó érezni, hogy megy ez a táv már egész könnyedén, érezhető az elmúlt hetek, hónapok munkája.

Edzésonilne

Nézzük, hogy is volt? Na most olvassatok figyelmesen, mert lehet most látjátok ezt a mondatot utoljára :) KIÉRTEM IDŐBEN :)
És olyan jó volt, hogy kényelmesen maradt időm mindenre, csak a Nike fényképezés maradt ki bakker.... Pedig azt úgy szerettem volna.

És olyan luxus körülményeink voltak, nekünk Edzésonline-osoknak, hogy az hihetetlen. Eszem-iszom, dínom-dánom. De tényleg, vigyáztak a csomagunkra is, és terülj-terülj asztalkámmal vártak. Emelem kalapom mindenki előtt, aki legyártotta az isteni pogikat és sütiket és mindent. Én csak nápolyival tudtam beszállni, képtelen lettem volna ilyen mennyiségben sütni! Nagyon köszi mindent!

Csacsogtunk, jó volt mindenkivel újra találkozni, majd szerencsére tökre időben vettem a Toi Toi-k felé az írányt, mert iszonyat sor volt, de itt Szkatáékkal szórakoztattuk egymást. :)

A rajthoz be sem tudtam állni, csak oldalt álltam meg, hogy majd szépen bekúszom, ha eljött az én időm. Itt Wetike szúrt ki, gyorsan bátorítottuk  egymást.

Aztán, olyan 6 perccel 10 óra után, én is áthaladtam a rajtkapun. Az első két kilométeren még felvettem a kesztyűt az idővel, itt 5: 48 volt a tempóm, de eközben olyan érzelmi hullámvasúton vettem részt, hogy magam is csak lestem. Közel a 3 kilométerhez, olyan döntést hoztam, amiért azóta is áldom az eszem. Nem érdekel az idő,  nem fogom az órám nézni. Valószínűleg a meleg ijesztett meg és fejben már előbb feladtam. Éveken keresztül a meleg volt a legnagyobb ellenségem, nagyon sokszor hőségben lettem rosszul. Tudom, hogy ez mér a múlté, de az emlékek megmaradtak.

Az egyetlen rossz élmény az első frissítő ponton lévő üres poharak és edények látványa volt. Nagyon szomjaztam és vágytam a vízre, egy ici-picit sikerült a szivacsomra szerezni, de az max. hergelésre volt jó. Sebaj menjünk tovább. Innentől már elég gyakran jött locsoló vagy frissítő pont, nekem ez rengeteget segített, maga volt a megváltás. :)
Itt szerintem percek mentek el nekem, mert ittam, fejemre vizet locsoltam, de olyan is volt, amikor hosszasan álltam és locsoltattam magam. Így pancsoltam el az időm :) Lehet egyszer majd esőben futok valami óriás időt?

Útközben sokan megérintették a hátam, biztattak, beszélgettünk picit, nagyon jól esett. Nem hiába azért van értelme a feliratozott futoblogos trikónak :) Amit egyszerűen imádok :)

Sajnos volt pár futó, aki orvos ellátásra szorult. Remélem már mindenki jól van! Jobbulást innen is!

Elég hamar elszaladtak a kilométerek, az utolsó táblákat is elhagytam és szinte mosolyogva értem célba! Itt éreztem egy picit hogy valami nem oké, de ez csak múló érzés volt.

hát itt épp nem mosolygok :)

Viszont a könnyeim, na azok annyira ki akartak jönni, valahogy a közönség a hangulat és itt olvastam el, hogy a Férjem végig biztatott gtalk-on, mert ő meg gps jóvoltából végig követte merre vagyok éppen. Épp csak a célba érkezésemről maradt el szegény.
Szóval próbáltam félre menni, hogy ne nézzen senki hülyének ahogy sírok. :) Itt az is eszembe jutott, hogy mennyire jó, hogy tavaly nem sikerült elcsípnem egy megmaradt nevezést, mert még sehol nem voltam a felkészülésben.

Utána megtaláltuk egymást a családommal és Timiékkel is. Köszi, hogy eljöttetek! Picit még vissza mentem beszélgetni, megnézni, hogy mindenki megvan, aztán Kertemben bambiztunk Kedvesemmel és Kislányunkkal. Aki, olyan szépen lerajzolta Anyát a célba, hogy azt majd este le is fotózom nektek.  Szép kis zárása volt ez a versenynek, köszönöm :)

♥ ♥ ♥

Hát akkor jöhet a következő megmérettetés, mondjuk Spar 30?