Szólt a felhívás egy hónapja körülbelül a Nyúlcipőbolt Facebook oldalán. Anyáknapi nyereményjáték, a tét nem más, mint Bécsben az ASICS WOMEN'S RUN-on való részvétel, jól hangzik lássuk be! Semmi más dolgom nem volt, mint hozzászólásban megjelölni Őket. Veszítenivalóm pont nulla, hát megtettem, ahogy ezt rajtam kívül még nagyjából 500 anyuka. Másnap gondoltam is, hogy letörlöm, mert nem ismernék senkit és elmenne vele egy egész nap, de tulajdonképpen, csak kezdtem magam előre stresszelni a semmin, de egy legyintéssel elintéztem, hiszen úgy sem sorsolnak ki...
És de! Épp valami halaszthatatlan munka megbeszélés kezdődött a szobánkban, amikor feltűnt, mintha ki lenne hirdetve az eredmény. Nagyon-nagyon meglepődtem, hogy magamat is ott találtam, rögtön közöltem is a kollégákkal az örömhírt - megállítva a megbeszélést, roppantul érdekelte őket, gondolhatjátok. Hasonlóan azokhoz akik beléptek a szobába még aznap és én egyből tudtukra adtam, hogy nyertem. :DAz előzményekhez még hozzá tartozik, hogy szerda éjjel kb. 2 órán keresztül gyötört vesefájdalom. Bele-bele nyílalt, de olyan intenzíven, hogy rendesen elkezdem pánikolni. Másnap annyit ittam, mint szerintem még soha, de az biztos, hogy legalább 5 liter víz lement. Jól van, oda bent a fejemben is lekerült a kezük a vészjelző gombról, nem lesz baj. A Maratonfüred után, azért ezt már tényleg kibaszás lett volna.
Vasárnap 3:05-kor megszólalt az ébresztő, Tamást az utolsó pillanatig hagytam aludni, mert volt olyan cuki és elvitt 4:25-re az óbudai Nyúlcipőbolt elé. 2 anyuka már ott volt és útközben még felvettünk 1-1 lányt. Az út tök jól telt, hamar megtaláltuk a közös hangot. Az külön vicces volt, hogy felfedeztük, hogy 1 hete az utolsó pillanatban az Aldi női futás előtt Évi nyomta a csodaszép trikóinkat. Kicsi a világ! És ne feledjük azért a jó kapcsolatokat ápolni kell ;) Ugye kedves anyuka?
A rajtcsomag kb. leszakította a vállam, de ez nem panasz, inkább dicsekvés :) Ugyanis tele volt a vászon dm zsák ajándékokkal. Kiskrém, nagykrém, talpbetét,borotva, vitamin, labello és megannyi nők számára hasznos kis apró termék.
Mivel időnk, mint a tenger, így körbe néztünk még a kiállítok között. Volt itt minden, egyrészt folyamatosan még adták az ajándékokat (csoki, tea, magnézium, stb), másrészt lábvizsgálat, hajfonás, étel kóstolás. Aztán persze megtaláltuk a helyet, ahol gyönyörű futó cuccok után csorgathattuk a nyálunk, a menta zöld kis nacit persze azóta is bánom :)
Még egyszer visszamentünk a kisbuszhoz, öltözködés és készülődés, 1-2 fénykép - még a biztonság kedvéért. Aztán vissza a rajthoz. A hangulat szenzációs volt, sok sok mosolygó nő, színpadon buli, de nekünk menni kellett megkeresni a rajtzónáinkat.
Amúgy nagyon jó kis vegyes csapatot alkottunk, ami a tempót illeti a kedves anyukákkal és szerintem ez is jó volt. Ettől függetlenül, biztattuk és támogattuk egymást. Egészen AA (leggyorsabb)-tól W-ig voltak a rajtzónák, azt hiszem 10 kilométeres verseny eredményt kellett megadni a regisztrációnál.
Én a C-ből indultam, itt már egyedül maradtam, így "magányosan" hangolódtam. Őszintén megmondom, hiába 10 kilométer várt rám, egy kellemes kis izgalom volt bennem, és átjött az a hideg a hátamon futkos, de jó, hogy én is itt lehetek érzés.
Nagyon kedves momentum volt, ahogy az aznapi szülinaposokat köszöntötték, együtt énekeltünk nekik. Vagyis én ezt vettem le az egészből és az általános iskolából szerzett német tudomásom nem sokat segített. Ki tudja kinek volt igazából szülinapja, de remélem ott volt és ezt megélte... :D
Percek alatt elindultak az előttem lévő zónák, így mi is. Komolyan mindenki mosolygott egymásra, semmi méregetés, semmi kritizáló tekintet. Itt nem "együtt voltunk senkik", hanem együtt voltunk boldogok. :)
Elindult a tömeg, gördülékenyen, könnyedén, ha akartál kerültél és előztél, de egészen együtt nagyon hasonló tempóban mentünk, semmi zavaró tényezőre nem emlékszem itt sem. 1-2 fordító volt az egész táv alatt, ami nekem szerencse, mert imádom amikor szemből lesheted az ismerősöket. Mondjuk itt picit kevesebb volt az esély erre, de Ritát így is kiszúrtam, pacsiztunk is villámlábú anyukával.
Volt azt hiszem három vagy négy frissítő pont, igen a 10 kilométeren. Kis palackban adták a vizet, és hosszú métereken át két oldalt konténerek voltak kirakva, amibe azért nem volt nehéz beletalálni. Isot nem ittam, de az papírpohárban volt. A felénél egy tűzoltó kocsi frissítette a testünk, jaj de szerettem.
Az útmentén a szurkolók nem azt lesték, hogy mikor jön már az ő ismerősük, hanem úgy biztattak mindenkit, hogy tényleg elhitted hogy büszkék rád!
Aztán egyszer csak befutottunk a Prater-be. Eltudod képzelni, ahogy egy vidámpark közepén futsz, melletted forognak a játékok, tulajdonképpen körbe vesz egy mesevilág és akaratlanul is mosolyogsz és jó esetben érzed, hogy te most szerencsés vagy?
A befutónak is leírhatatlan hangulata volt, de ezt még megkoronázta hogy az érem után nem sokkal minden nő kapott egy csodaszép rózsát. Annyira kedves gesztus!Hasonlóan kedves, mint a kávézás amit még grátiszban kaptunk Lacitól, miután mindannyian lefutottuk a magunkét :)
Szóval ez az anyák napja, így gyereknapon tényleg fantasztikusan telt!
Kedves Anyukák (igen ti kis mázlisták)!Rita, Barbi, Barbara és Éva! Örülök, hogy megismertelek Titeket, szerintem jó csapat voltunk így együtt, köszi mindent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése